A macskalétra csúcsán

Fehér Cica

Nem feledkezem el róla, hogy elmeséljem majd, mire jutottunk a Heni szabadságának kivívására alakult válságstábunk sebtiben összehívott értekezletén, csak előbb arra akarlak bujtogatni benneteket, kedves olvasóim, hogy szedjetek bodzát, mert most van itt az ideje!

A kis dombocskán felfutó Lórántffy-lépcső szélén – nem azon a szélén, ahonnan egy kis vaslépcső nyílik a macskakonzerv alakú szálloda személyzeti bejáratához, ami egyébként pompás surranóút a konyhához, egyszer kipróbáltam, és hihetetlen kalandban volt részem. Majd figyelmeztessetek, hogy ezt is meséljem el –, szóval, a másik oldalon igazi nagy bozótos terpeszkedik, de ebből a bodza igazán érdekes számomra. Az illatát már a lépcső aljában érezni lehet, a parkolóban, ahová beállnak a buszok, amelyekből kiömlenek a szállodába özönlő turisták. Már több környékbeli ismerősöm mondta, hogy ők a világon semmi mást nem éreznek ott, mint a benzingőzt, amit ráadásul a Szilágyi fasor felől is odafúj a szél – na de én…! Csak beleszimatolok a levegőbe, és már húz is maga után az orrom.

A Lórántffy-lépcső szélén – nem azon a szélén, ahonnan egy kis vaslépcső nyílik a macskakonzerv alakú szálloda személyzeti bejáratához, ami egyébként pompás surranóút a konyhához –, szóval, a másik oldalon igazi nagy bozótos terpeszkedik, de ebből a bodza igazán érdekes számomra. Az illatát már a lépcső aljában érezni lehet, bár több környékbeli ismerősöm mondta, hogy ők a világon semmi mást nem éreznek ott, mint a benzingőzt, amit ráadásul a Szilágyi fasor felől is odafúj a szél.

Nagyon megkívántam minap a bodzaszörpöt. Kapóra jött Celesztina néni látogatása, aki, ha elfogyasztható növényről esik szó, rögtön lázba jön, és elsorolja, hányféle főzet készíthető a gazokból. Úgy döntöttem, most veszem egy kis hasznát az öreglánynak. Kellően feltüzeltem a bodza hasznosságát illetően, aztán nekiszegeztem a kérdést: segítene-e nekem leszedni. Itt nő a lépcső mellett, csak túl magasan van. (Állandó gond a magunkfajtának.) Celesztina néni hebegett-habogott, hogy ő inkább csak a receptekhez ért, nem a leszedéshez, meg így, meg úgy, de én tudtam, hogy csak hótt lusta: enni és fecsegni jár körbe népes ismeretségi körében. Végül abban maradtunk: kerítek még valakit, mert ehhez kell vagy tizenkét stabil láb.

Micinek a Milkeryben beindult a tavaszi zsongás, ő nem ért rá – a bodzaszörpből persze majd kunyerálsz, gondoltam, de neki még ezt is megteszem szívesen –, Heni, aki a legfittebb mindannyiunk közül, senyved a Gellért téri hetven négyzetméteres zárkájában, Szidi gyengélkedik, valami allergia, amire aztán végképp nem ajánlott a bozótküzdelem…

Folytatás

Kalandom a kanokkal

Fehér CicaNem tudom, ti hogy vagytok vele, kedves tavaszrajongó barátnőim és barátaim, de az én időm ilyenkor jön el, nem a nyárral.

Amikor először oldódnak a reggeli fagyok, és hajnalban nem kell fázósan jobban összekuporodni; amikor először langyosodik meg a betont a talpacskám alatt, és a benti padlón sem azt érzem, hogy legszívesebben dupla mamuszban járnék fel-alá; amikor a földnek fűillata lesz, és már a felszínén érezni azoknak a gyomoknak az aromáját is, amik még elő sem bújtak; amikor először simogat végig a hátamon és nyakamon a napsugár, mintha egy meleg kéz vakargatna meg jól ott, ahol nagyon szeretem, például az állam alatt. Szóval, ez az én időm. Ha izzadni kezdek, onnantól már legszívesebben ki sem dugom az orrom a hűvös szobából.

Ilyenkor rám jön a kószálhatnék. Tavasszal muszáj végiglátogatnom minden elfeledett helyet, amit elhanyagoltam a téli fagyok idején. Csak az utcák ne lennének ilyen elviselhetetlenül kanszagúak. Mintha a levegőt durva hímpermettel szórták volna meg: bűzlenek az oszlopok, a korlátok, a lépcsőfokok, a bokrok – képesek elnyomni még a repkény illatát is! Én nem tudom, ezek nem mosakszanak eleget, vagy mi a fene, de ha csak közelednek, már facsarja az orrom a szaguk. De ez nem elég, mert a minap egy csúnya atrocitás ért.

Aztán látom is, hogy mi a pálya: ott áll vagy hat megtermett macsó

Azzal kezdődött, hogy újra megnyílt szeretett kisboltom itt a Szilágyi fasorban – mindig megéri arra kóricálni, mert igazi kincsekre lelhetsz, ha szemfüles vagy. Volt már, hogy egy egész doboz tejfölre tettem szert valaki feledékenységéből kifolyólag (elpakoláskor hagyta ott a pulton, aztán felszállt egy buszra – ami Budakeszire megy, haha! Onnan csak nem fogsz visszajönni, anyukám – gondoltam, tehát csakis ilyen felelős megfontolás után veszek magamhoz bármit is); meg olyan is volt, hogy valaki szívjóságból invitált meg egy kis sonkára – megáll az ész, milyen kedves alakokba botlani néha.

Folytatás