Rágógumi

 (a Hunyadi János út 4-6-8 novelláiból)

Szeretett szüleim nagy elszántsággal és még több izgalommal Budára költöztették családunkat, örökmozgó kisöcsém nagy örömére, aki  leginkább élvezte közülünk a cirkuszi mutatványokra hasonlító csomagolást, készülődést.
Városszéli kertes családi házunkból a Vár aljába csöppentünk, az első kerületbe, a „Hunyadira”.
A Lánchíd kőoroszlánjait magunk mögött hagyva a hatalmas, vörös csillaggal megfejelt alagút előtt kanyarodtunk felfelé.

...a hatalmas vörös csillaggal az Alagút bejárata felett... Fotó: FORTEPAN-ID867

…a hatalmas vörös csillaggal az Alagút bejárata felett…
Fotó: FORTEPAN-ID867

Folytatás

CUKORSPÁRGA

 

Saját suttogó hangjára riadt fel hajnalban. Szeretlek, mondta ki lassan még egyszer. Takarója a földön hevert, hálóinge felcsúszott a derekáig. A hajnal fülledt volt a szobában. Hosszú sötét haja kócosan szétterült a párnán, elől a homlokára tapadt, szája kiszáradt. Nyugtalan érzékei nem hagyták tovább lustálkodni, ahogy máskor sem reggelente. Kisietett egy pohárért, mielőtt a fürdőszobában a tus alá állt. A hűvös víz némiképpen megnyugtatta, de nem tudott másra gondolni csak a félbe maradt álomra, az elképzelt folytatásra. Belenézett a tükörbe. Formás tinédzser alakja nézett vele szembe, már szépen, nőiesen domborodó idomokkal. Még mindig magán érezte a fiú kezét, mely álmában simogatta. Kilépett a kádból. Vizes haját összefogta, és hosszan a tükörre tapasztotta a száját. Becsukott szemmel erősen a szerelmére gondolt. A csókolózás az valami fantasztikus új élmény volt tizenhat évesen.

A nála pár évvel idősebb, tapasztalt férfi tudta, hogyan keltse fel a lány érdeklődését. A házibulira, ahol először találkoztak, a lány barátnője hívta. Mindannyian habzsolták a rockzenét, és rajongtak az elmaradhatatlan gitármuzsikáért, ami a közöttük lévő korkülönbséget  teljesen kiegyenlítette. Mert a fiú jól játszott. És mikor táncoltak, szorosan egymáshoz tapadva, lúdbőrös lett a karja, érezte a félhomályban. A majdnem-párkapcsolatban hetente kétszer találkoztak. Bejárták a környék parkjait. Órákig ismerkedtek egymással a sokat megtapasztalt padokon. A fiú megkedvelte a lányt, a lány pedig fülig belezúgott, de még nem akart lefeküdni vele. Emlékezetes helyet és körülményeket álmodott az első igazi szexuális élményhez. A macsó gitáros türelmetlenül várakozott…

A fürdőszobában ideje volt átkapcsolni a valóságra, a féléves beszámolóra történelemből. A középiskolában a legszigorúbb tanárnő gondolatára máris kijózanodott, a maszatos tükröt gyorsan letörölte.

A család idővel megelégelte az esti randevúkat. Szerették volna megismerni a fiatalembert, aki észrevehetően nagy hatással volt a lányukra. Hamarosan vasárnapi ebédre, amolyan közszemlére hívták, hogy mindnyájuk megnyugtatására végre bemutatkozzon. Várták, különösen a lány. Készültek ünnepi terítékkel, három fogással, márkás borral.

A lány kiment a fiú elé a buszmegállóba, pontban délben. Menetrend szerint félóránként jött busz. És menetrend szerint félháromig, de a fiú nélkül. Az ebéd kihűlt, estére a könnyek elapadtak, és a szülők is elcsendesedtek.  Vigasztalanul múlt az idő és nagyon lassan kialudt a beteljesületlen szerelem lángja.

klara

Folytatás

SODRÁSBAN

asszony

Már pirkadt mikor az öregasszony csendben kilépett a házból. Fejkendőjét szorosra kötötte, a rózsafüzért a nyakába akasztotta, vállkendőjét fázósan összehúzta. Kosarával a karján körbejárta az udvart, a tyúkok még nem kotyogtak, a malac ólból hang sem hallatszott. A fű és a veteményes még nedves volt az éjszakai harmattól. Az éber házőrző csaholva kísérte szorosan a szoknyája közelében. Csitította, megsimogatta, amíg a kiskapuhoz értek. Isten veled! Vigyázz a háziakra, Mackó!- suttogta és visszaakasztotta a kampót a kerítésre. Gumicsizma volt a lábán kényelmesen a gyalogláshoz. Előbb a templom felé vette az útját. Tudta, hogy hajnalban a kapuja zárva, mégis a nagy út előtt a kerti padon elmondott egy miatyánkot. Megbocsájtást remélt.  Este nagyon elragadtatták magukat.
Folytatás

A decemberi tél üzenete

foto-teli-5-4

Az ózonillatú, fenséges téli erdő különös látomásokat kelt életre mikor minden porcikáját belepi a puha, vakító hó.

A fehér színpadon játszók kisebb-nagyobb eséllyel, de rendületlenül keresik a létfenntartáshoz kitaposott ösvényeket, folytonosan megújulva, az élet körforgásához igazodva.

A valóságos látomások erdejében, a szikrázó napsütésben, gyémántként ragyognak a lágyan egységbe kapaszkodó kristályos hópelyhek.

Folytatás