Tejecskézés

Fehér Cica

Tudom, hogy vannak némelyek, akik a kávézgatásra esküsznek. A magunkfajtáknak azonban a tej a legfőbb jó. Édes-selymes nedű. Tejet lehet magányosan is iszogatni, én például nagyon szeretek közben hosszasan mélázni, de a közös tejecskézés messze nem ugyanaz.

Ehhez a passzióhoz Henriett a legjobb társ. Hihetetlen, ez a lány mikre képes. Nem egyszerűen eléd rakja, aztán kész, hanem egy szempillantás alatt képes egész tejkölteményeket varázsolni, valahogy van ehhez érzéke. (Ő azt mondja, hogy aki az ízekre fogékony, az minden másban érzéki.) Külön szeretem, hogy porceláncsészécskéket használ a szervírozáshoz. Nem azt mondom, hogy a mi háztartásunkban nincs meg minden, amire szükségem van, de a műanyagtól mindig olyan fintoroghatnékom támad. Az apró repedésekben benne maradnak a régi illat- és ízdarabkák, és ez bántja az orrom. A porcelánnál ez soha nem fordulhat elő.

A közös tejecskézésekhez az ősz a legjobb időszak, mert nyáron szörnyen gyorsan romolnak az itókák. Ősszel már jól esik, ha a tej kicsit meg van langyítva, s akkor az ízek még domborúbbak – ahogy Henriett szokta mondani. A tejet úgy bolondítja meg (ez is az ő szava járása), hogy beledobál különféle gezemicéket (ez az én szavam járása), amiket csak azóta ismerek behatóbban, hogy megtanította, mi fán teremnek.

Folytatás