2. nap

A keddi capuccinónál nélkülözni kellett a kerítésfogú, villogó szemű baristát, aki a reggeli végére azért hál’Istennek előkerült, és  frissen préselt gyümölcslével kedveskedett magának. Nekünk meg azzal, hogy citromkrémmel töltött süteményt ígért másnapra, és megkérdezte, hánykor óhajtunk reggelizni, mert a citromos kalóriabomba melegen jó és frissen készíti nekünk ő. A 10 órát korainak találta, mondta, hogy lehet ám később is, de mi nyaralni akarunk egész nap, nem aludni, ennek örömére azért még elfogyasztottunk néhány pitét, tekercset, croissant-t és még pár nagyon édes, töltött izét, majd a jókedvű “csao bella” búcsúzásra kivonszoltuk az egyre növekvő fenekünket a bárból.