Apa, te melyik lennél, ha választhatnál? Pókica néni vagy Sziszegő úr? Természetesen egyik sem, de mégsem okozhatok csalódást a fiamnak. Remegő ujjperceim úgy táncolnak, mint a csörgő kígyó, ahogy rábökök egy tucat méter hosszú, leopárdmintás óriás gilisztára, ami egy fa tetején henyél, és éppen ásít. Guszti szerint remek választás, mert állítólag ő sajátságos humorával gyűri le áldozatait. Ez már döfi! Legalább ebben hasonlítunk.
Tovább tanulmányozom a soklábú, sokszemű fenevadakat és a kúszómászó izéket, melyek sajnos Guszti legjobb barátai. Miért nem sportkocsik, vagy düledező várak? Pedig annyi szenvedély létezik.
Guszti gusztusa magáért beszél. A könyvet lapozva azon gondolkozom, hogy átgázolok a tömegen és belevetem magam a zajos tó hínárcsomóiba. Inkább, mint, hogy bukfencet vessen a gyomrom. Micsoda szégyen lenne. Mellettünk a szerelmes pár éppen homokszíveket épít. Szegénykék sokkot kapnának a fülből fülbe mászó bókok mellé. Ezért elhatározom, hogy megemberelem magam, és tovább tanulmányozom a soklábú, sokszemű fenevadakat és a kúszómászó izéket, melyek sajnos Guszti legjobb barátai. Miért nem sportkocsik, vagy düledező várak? Pedig annyi szenvedély létezik.
fotó: Mark Mathosian
Guszti éppen a nyolclábúság előnyeit ecseteli, amikor éles sikoly szakítja szét a nyugalmas partszakaszt. Apa, apa, rohanjunk! Biztosan egy tengeri szörny. Gondolom, annál szörnyebb már úgysem lehet, mint amit az elmúlt órában láttam, ezért engedek az apró kéz szorításának, és elvontatom magam a tetthely közelébe. A sikoly gazdája a víz felé kalimpál és rémült hangon csak annyit mond: Ez a bestia szinte nekem esett! A tömeg egy fejként fordult a bestia felé, ami a kavicságyáson fekszik, és éppen szomját oltja a megriadt vízzel. Egy szemüveges bácsika közelebb merészkedik hozzá, majd három ránccal homlokán őszinte megállapítást tesz. Vipera tanyázik a köveken és valószínűleg csak azért iszik, hogy elegendő mérge legyen. De kérem, őrizzék meg nyugalmukat és élvezzék a napot! Természetesen a köznyugalom azonnal papucsba ugrik. Gusztival csodálkozva nézem, ahogy szatyorba ráncigálják egymást az emberek, és fejvesztve menekülnek a kijárat felé. Úgy látszik, ők nem látják azt, amit én! Valamit tennem kell.