One billion rising címkével jelölt bejegyzések

Így táncolunk mi – Keveházi Kata és Janet Kelley

-
Hozzászólás

One Billion Rising

Február 14-én, Budapesten, ahogy a világon sok más helyszínen, megrendezik a One Billion Rising eseményt – magyarul Egymillió Nő Ébredése- hogy együtt, a nők táncával tiltakozzunk az őket érő erőszak ellen. Keveházi Kata és Janet Kelley a szervezők közül osztják meg velünk élményeiket.

Keveházi Kata: Remélem, lesz folytatása…

Keveházi Kata

2012 októberében az Európai Női Lobbi (EWL) alelnöke, Rada Boric, egy igen színes horvát “artivista” (az angol art-activist kifejezésből), hívta fel a figyelmet Eve Ensler kampányára. Rada performance-ában láttam évekkel ezelőtt először a Vagina monológokat, ami elemi erővel korbácsolja fel az érzelmeket: dühöt, kétségbeesést, keserűséget, fájdalmat, aggódást, részvétet. Mindazt, amit maga a kampány is át kíván adni: nem nézhetjük, tűrhetjük tétlenül a nők százmillióinak megalázását, életük tönkretételét, kiszolgáltatottságukat. Hogyan lehetséges, hogy a nőt okolja a társadalom keleten és nyugaton, ha erőszak éri? Hogy lehetséges, hogy megkérdőjelezik a szavát, hogy életét veszélyezteti, ha igazságért kiált? Ott Brüsszelben, a tagszervezetek képviselői azonnal elköteleződtünk a kampány mellett, és hoztam magam is haza a hírt: csatlakoznunk kell. Hogy 190 országban a test nyelvén tiltakoznak az erőszak ellen, jelzi: a nők élet-igenlése, szabadságvágya megtörhetetlen, óriási erők rejlenek bennünk, ha képesek vagyunk egymásért kiállni.

Hogy 190 országban a test nyelvén tiltakoznak az erőszak ellen, jelzi: a nők élet-igenlése, szabadságvágya megtörhetetlen

A budapesti Onebillionrising szervezése úgy halad, mint kés a vajban. A Női Érdekben ősszel eldöntöttük, hogy megcsináljuk. A tagszervezetek közül a Veszprémi Nők azonnal kaptak az ötleten, és azóta a baranyai Színes Gyöngyök és az edelényi roma nők egyesülete is szervez táncot. Kampányszerűen indult a munka: egyik reggel arra ocsúdtam, hogy hívott minket Bombera Kriszta: a CEU-s aktivisták csapatának remek ötlete van egy flashmobra. Még aznapra össze is hívtuk a stábülést: mi hogy legyen, ki mit csinál. Ez egy hónapja volt. Fantasztikus csapatmunka zajlik: mindenki beleteszi, amit tud, önként és dalolva, egymást támogatva és elismerve. Jaksity Katának, az X-kommunikáció csapatának, a Mimind-nek, látható és láthatatlan segítőink mellett a kampány arcainak is nagyon hálás vagyok az együttműködésért. Közülük főként Bozsik Yvette-nek, aki tánccal is jelen lesz. Nagyon várom.

Az esemény sikerénél talán csak azt remélem jobban, hogy lesz folytatása is ennek a közös munkának. Ez az összetartó médiás, szervező és szakértő team sokat tehet azért, hogy valóban méltó szerephez juthassanak a nők a magyar társadalomban.

Janet kelley: ’I was there in the room…’

 

Janet Kelley

Janet Kelley szövege magyarul: http://www.egeszsegtukor.hu/mimind/janet-kelley-ott-voltam-a-szobaban/

When a group gathers to work on an Eve Ensler campaign, The Vagina Monologues or now the One Billion Rising movement, there is a great rush of explosive energy. Women and men find their voice, united by the conviction that violence can be stopped. It is a choice. However it is not a rational choice. All of us would rationally avoid violence. Acts of violence spring from the gut, from our emotions. So art–theater and dance–are powerful vehicles for bypassing our brains and invigorating a deep desire for change. We can and must use words to articulate our individual “No” to violence and our collective demand for legal and societal protection. But I believe strongly that first we must dance. We must allow dance to speak to the next generation who will rise up to see the world with fresh eyes–able to see people as worth fighting for instead of with.

Folytatás →

Eve Ensler levele: Egymilliárd nő ébredése (One Billion Rising)

-
Hozzászólás

One Billion Rising„Az elmúlt évben beutaztam a világot a One Billion Rising kampány miatt, amely arra hívja fel a Földön azt az egymilliárd nőt, akiket megerőszakoltak vagy megvertek, és szeretteiket, hogy lázadjanak, keljenek fel, és táncoljanak február 14-én a nők és lányok elleni erőszak megszüntetéséért.

Ez a mozgalom olyan erővel söpör végig a világon, amilyenre még nem láttunk példát—Kamla Bashi, indiai aktivista szavaival: ez egy feminista cunami. 182 országban egész közösségek tervezik, hogy felemelik a szavukat, és a tánccal fejezik ki dühüket és álmaikat. Ápolónők, tanítók, háztartási alkalmazottak, törzsi vezetők, halásznők, földművesek, tudósok, szakszervezeti vezetők mind egységesen.

Koalíciók születnek új nyitottsággal témákon, társadalmi osztályokon, törzseken, bőrszíneken, korosztályokon át, művészek, aktivisták részvételével. Anna Cruztól kezdve, aki egy évben 700 guetamalai nőölés elkövetőit vitte bíróság elé, Fartunig, aki megnyitotta Szomália első női menedékházát és most bátran szervezi, hogy a nők Mogadishuban is megtartsák a táncot. A magukat Vaginas Campesinasnak nevező földműves nőktől, akik a földeken táncolnak majd kevésbé erőszakos munkafeltételekért a bátor és szókimondó Fülöp-szigeteki, amerikai és tibeti apácákig. Egész hálózatok mobilizálódtak—a Gabriela a Fülöp-szigeteken, a Unite Nagy-Britanniában, az AFL-CIO (ez a legnagyobb amerikai szakszervezeti szövetség) az USA-ban, és több, mint 14 ezer más csoport szerte a világon.

Ha nem hiszed, hogy nyílik az ajtó, tekints csak Indiára, ahol a szexuális erőszak jelenleg a legfontosabb téma.

Feministák és aktivisták évtizedeken át dolgoztak fáradhatatlanul ezért a pillanatért szerte a világon. Ha nem hiszed, hogy nyílik az ajtó, tekints csak Indiára, ahol a szexuális erőszak jelenleg a legfontosabb téma. Tekints az amerikai választásokra, amelyet azok a nők döntöttek el, akik nemet mondtak a nőgyűlölő szélsőségesekre. Tekints Angliára, ahol végre valódi közbeszéd kezdődött a nők elleni intézményi erőszakról—Keir Starmer, az ügyészség igazgatója sokak nevében szólt, mikor azt nyilatkozta, hogy a Savile jelentés vízválasztó. Tekints azokra a szeretettel teli férfiakra, Kaizaad Katwalra, Jason Dayre, Robert Redfordra, a Dalai Lámára, és a többi millióra, akik velünk együtt felkelnek. Tekints a kongói Bukavuban (ez az a kongói város, ahol egy hétvége leforgása alatt 16 ezer nőt erőszakoltak meg a ruandai erők által támogatott kongói katonák) a City of Joy projektre, amelyben az eszkalálódó erőszak, és az állandó életveszély ellenére a nők gyógyulnak, tanulnak, és erősödnek, hogy megmenthessék nővéreiket is.

Folytatás →

Így táncolunk mi – az “Egymilliárd…” budapesti szervezése

-
2

Reméljük, minden résztvevőnek élményt szerez majd a nők február 14-i tánca, mely demonstráció a világszerte nőket érő erőszak ellen. De maga az esemény szervezése is sok élménnyel és tanulsággal teli, ahogy arról Juhász Borbála és Jaksity Kata beszámolnak.

Jaksity Kata szerkesztő-műsorvezető, ATV  

Show a jó ügyért

Még tavaly ősszel találkoztam egy videóval, amelyen Robert Redford fejtette ki a véleményét a nők ellen világszerte folytatott erőszakról és arról, hogy szerinte ez ma az első számú humanitárius katasztrófa, ami mellett már nem lehet elmenni. Akkor azonnal utánanéztem, hogy milyen szervezettel közösen készítette ezt a “társadalmi célú” hirdetést és így találtam rá a One Billion Risingra, illetve a felhívásukra, hogy február 14-én minél többen táncoljunk együtt a nőkért, magunkért és így fejezzük ki, hogy nem hagyjuk tovább az erőszakot. Azonnal megfogott az ötlet, hogy nem táblákkal vonulunk az utcán és lázadozunk, tüntetünk, hanem tánccal fejezzük ki nemtetszésünket. A tánc a legerősebb kifejező eszközeink egyike, miközben nem széthúz, hanem épp ellenkezőleg összehoz embereket. Olyan ereje lehet, amelyre végre még többen odafigyelhetnek.

Azt gondoltam, ebből nem maradhatunk ki mi sem. Aztán egyik reggel megszólalt a telefonom és Bombi barátnőm azt kérdezte: Hallottál a One Billion Risingról? Én pedig azt feleltem nagyjából, hogy: Igen, csináljuk meg itthon is.

Azóta a NANE, a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség és sok önkéntes is összeállt és gőzerővel dolgozunk, hogy igazán figyelemfelkeltő, nagy durranást hozzunk össze. És innentől már előjöhetett a korábbi szakmám. Modellként rengeteg show-ban vettem részt, és később magam is rendeztem. Ha lehetne, a mai napig szerveznék ilyeneket, de más irányba terelődött az életem. Most viszont itt a soha vissza nem térő alkalom, hogy ez irányú kreativitásomat és fantáziámat is kiéljem. És ráadásul mindezt egy jó ügy szolgálatában. Szóval az én felelősségem alá tartozik a teljes “flashmob”, dalostul, táncostul…és mondhatom nagyon ki fogunk tenni magunkért, mi magyarok!

Juhász Borbála, Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség  

 Kaotikusan, kreatívan, lelkes izzásban…

Már régóta szerettem volna, ha a Női Érdek (a szervezetem, teljes nevén Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség) előadja a Vagina monológokat, V-Day szerűen, vagyis február 14.-én (Valentin nap, de ez szójáték, a Victory-Dayre is utal, a második világháborús amerikai győzelemre, meg persze a vaginára), amikor azokra a nőkre emlékeznek, akiknek a partnerkapcsolat erőszakot hozott, nem piros rózsát. Vagy előbb azt, aztán erőszakot, esetleg ciklikusan őrjítő módon, hol ezt, hol azt. Na, az ilyen V-Dayen amatőrök, néha híres, celeb vagy politikus amatőrök, néha csak egyetemista aktivisták, un. „Vagina királynők” mondják el a monológokat színházban, s a bevételt egy női menedékotthonnak adják. 2009-ben csináltunk is egy kis felolvasást egy kávéházban, erről kisfilm is készült, fent van a Youtube-on. Én mondjuk akkor nem bírtam bőgés nélkül felolvasni a háborús sor-megerőszakolásról a fejezetet. Nem csoda.

Folytatás →

Janet Kelley: Ott voltam a szobában

-
Hozzászólás

Janet Kelley

Azok, akik dolgozni kezdenek Eve Ensler valamelyik projektjén – a Vagina monológok előadásán vagy most az Egymilliárd Nő Ébredése kampányon- , mindig érzik a kirobbanó energia ösztönző erejét. Nőket és férfiakat hozott össze a közös meggyőződés, hogy az erőszaknak véget lehet vetni.

Így döntöttünk. Igaz, ez a döntésünk nem racionális. Hiszen az ésszerűség azt diktálja, hogy inkább elkerüljük az erőszakot. Az erőszakos cselekedetek zsigeri eredetűek, az indulatok által vezéreltek. Ezért lehet a művészet – a színház, a tánc – a leghatékonyabb eszköz arra, hogy kapcsolatot teremtsen agyunk okos döntése és a változás utáni leghőbb vágyunk látványos kifejezése között.

Képesek vagyunk és kell is, hogy szavakkal kifejezzük saját NEM válaszunkat az erőszakra, és követeljük a jogi és szociális védelmet. De nagyon erősen hiszek benne, hogy előbb táncolnunk kell. Lehetőséget adni arra, hogy a tánc szóljon a következő generációhoz, mely felnőve friss szemmel néz erre a világra, és érdemesnek látja majd az embereket arra, hogy értük harcoljon, ne velük.

Eve Ensler erőszak elleni globális mozgalmához 2001-ben csatlakoztam, amikor létrehoztam, rendeztem a játszottam is a Vagina monológok produkcióban a South Bend-i Indiana Egyetemen, ahol középiskolai tanárnak tanultam. Ez még a Facebook előtt történt. A budapesti One Billion eseményeibe a szociális média révén kapcsolódtam be: egy új barátom, a szintén itt élő amerikai Hunter Roberts keresett meg, nem szeretném-e megcsinálni a ’Rising’ magyar mozgalmát – pedig nem is tudott róla, hogy dolgoztam már Ensler-projekten. Közös barátokon keresztül nagyon gyorsan eljutottunk a Közép-Európai Egyetem (CEU) tanáraihoz, hallgatóihoz, majd a MIMIND segítségével Bombera Krisztinához and Jaksity Katához, s velük a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetséghez, a Születésház Egyesülethez, a NANE Egyesülethez. Ahogy Ensler más kezdeményezései, ez a mozgalom is kiteljesedett és több forrás elképzeléseit és energiáit olvasztotta magába. Az egyik ötletem eredetileg az volt, hogy egy budapesti villamos legyen a flash mob helyszíne. Aztán az esemény valami sokkal nagyobb arányúvá és izgalmasabbá nőtte ki magát.

Nagyon erősen hiszek benne, hogy előbb táncolnunk kell. Lehetőséget adni arra, hogy a tánc szóljon a következő generációhoz.

Hogy miért is vagyok Budapesten? A férjemmel, Barabási Albert Lászlóval 1998 óta rendszeresen jöttünk Magyarországra és Erdélybe. Idén vásároltunk Budapesten egy lakást, és a gyerekeink itt kezdtek el óvodába járni. Éppen most próbálom Szép Ernő Kávécsarnok című színdarabját, melyben hozzám hasonlóan idegen anyanyelvű szereplőkkel fogok játszani. Ezt a színházi kísérletet Kelemen Anikó, az Ulysses magyar nyelviskola oktatója jegyzi önkéntesként. Magyarul adjuk elő, hogy a nyelvet és a magyarságot megtanuljuk. Azért hozom szóba, mert számomra a színdarab és az Egymilliárd Nő Ébredése eseményei összefüggnek. Mindkettő lehetőség arra, hogy megmerítkezzem a magyar kultúrában. Mindkettőben megmutatkoznak az itt rejlő kreatív energiák óriási tartalékai.

Hogy szemtanúja lehettem a magyar Egymilliárd Nő Ébredése budapesti szervezésében, egyszerre adott esélyt számomra, hogy részt vegyek Ensler világméretű megmozdulásában, mely nemzetiségre tekintet nélkül összehozta a nőket, és egyszersmind megértsem, mit jelent ma Magyarországon nőnek lenni. A Vagina monológokban Ensler leírja, hogy jelen volt az unokája születésénél. Ezt mondja: „Ott voltam a szobában. És emlékszem.”

Ott voltam a szobában Budapesten, amikor az önkéntesek csodálatos csapata életet adott az Egymilliárd Nő Ébredése Mozgalomnak. És emlékezni fogok rá.