Hova mennek, esküvőre? – magyar anyák délolasz útinaplója

3. nap
Kezdünk a délolaszokra hasonlítani: egyre később kelünk, és egyre több kávét iszunk, hogy ébren tudjunk maradni. A citromos pogácsa kicsit kihűlt, és nem várt meg minket, aki sütötte. Nem is baj, legalább nem hálaistenkedtük el az egyébként is elúszni látszó napunkat.
Alberobellóba készültünk a trollokhoz, Google barátunk segítségével. Napi egy busz közlekedik Nociba, onnan lehet vonattal tovább utazni és megnézni a trulli kunyhókat. A Google viszont nem jelölte, hogy hol van a buszmegálló. Sebaj, a kávézóban biztos segítenek. De sajnos a délolaszok nem beszélnek idegen nyelveket, így olaszul próbáltak meggyőzni minket arról öten, hogy 1. Nincs ilyen település, hogy Noci, 2. Nincs buszközlekedés Molában, 3. Maradjunk inkább és igyunk még egy kávét!
3napElsőkép

Folytatás

A kis nő, akivel élek

Abody Rita - Sorminta

Van itt egy kis nő nálam, már nyolc éve lassan, akit nem is ismertem azelőtt, akiről így, konkrétan, szó se volt, míg hosszú, kalandos, független életemet éltem, most pedig már mindenem az övé, egy kis nőci, aki birtokba vett kérdezés nélkül, először a testemet alakította át kényére-kedvére – itt lakott a húsomban, megágyazott benne és táplálkozott belőle, és nem kérdezte, hogy kedvemre való-e, ha csinos, szemrevaló alakomat nagy, puha, meleg dunnává változtatja, amiben kényelmesen elfészkelődhet –, azután, mikor előjött, minden egyebet is a maga képére formált: a szabadidőmet, az energiáimat, az alvási szokásaimat, a fantáziámat, az intelligenciámat és a jövőképemet… szép sorjában mindent… 

És íme, most is itt van, és azt kérdezi: anya, ha meghalsz, akkor megörökölhetem a ruháidat és az ékszereidet? – én pedig készségesen megnyugtatom, hogy igen, hát persze! – Határozottan inspirálja őt, a kis nőt, a növekedésben ez a „birtokba venni anya dolgait” – amolyan biológiai motiváció, gondolom.

Mostanában azonban már a pasikon kell egyezkednünk, és hát ez már rázósabb téma. Amíg a lányka óvodás volt, még csak-csak, hisz a kis pisisekhez nem volt semmi közöm: ott volt a kiscsoportban a Dani, akivel együtt tolták a babakocsit, és akire döbbenetes, árnyas pillantásokat vetett, a középsőben meg a Ricsi, aki megküzdött a kegyeiért a legjobb barátjával az ovikertben – ez tartós érzelemnek bizonyult, és csak a zord iskoláskor vetett neki véget. Elsőben viszont jött a Peti, akiért többen is vetekedtek lányok. Még ekkor sem esett nehezemre, hogy mosolygós jó tanácsokkal lássam el a kislányt: eszébe ne jusson hurcolni a Peti táskáját, ne halmozza el szívecskés ajándékokkal, ellenben hasson oda, hogy ez fordítva történjen, és ami a legfontosabb: soha ne ugorjon a nyakába, amikor a többi fiúval együtt kosarazik, mert ez főbenjáró vétek: férfidolgot más pasikkal együtt élvező férfit női érzeménnyel megzavarni szigorúan tilos, ez a férfi-női viszonynak úgyszólván egyik kulcsa. Örömmel láttam, hogy szavaim termékeny talajra hullanak: kissé meglepődtem ugyan, amikor a kis nő elmondta, hogy a szünetben közölte a Petivel, legyenek inkább barátok, mert szerelemre még korai gondolniuk – de mondanom se kell, ettől kezdve nyert ügye volt, a Peti innentől mindig vele állt párba ebédhez menet, és elégedetten nyugtáztam közös sikerünket. Másodikban elmesélte, hogy újabb lovagja akadt, a Boldi, aki igen kedves hozzá, és ő szívesen van vele. Kérdeztem, mi lesz akkor a Petivel, de leánykám azt mondta, nem látja értelmét, hogy lemondjon erről a kedvességről, hisz nagyon is jólesik neki. Csak annyit kell tennie, hogy nem mondja meg a Petinek a Boldit, nehogy fájdalmat okozzon vele…. és ezen a bölcs eljáráson már el kellett gondolkodnom.

De mi lesz, ha áttér a harminc-, esetleg a negyvenéves korosztályra? Akkor nekem lőttek.

Ki ez a kis masamód, aki sokkal eszesebb máris, mint amilyen én valaha is voltam, akiről azt hittem, hogy a gyerekem, pedig dehogyis, ez egy kis nőci, itt a lakásomban – hogy került ide? Ki engedte be? – Az apjáról könnyen megegyeztünk: neki csak egy fontos nő volt az életében, és az ő… de mi lesz ezután?

Folytatás