A délolasz, ahol tud, segít – magyar anyák délolasz útinaplója

8., azaz utolsó előtti rész

Híveim, akik olvassátok ezt az útinaplót!

Lassan lecseng a délolasz nyaralás, hiszen egy hete már dolgozom, ezért kerekítem a történetünket a vége fele.

Először is tartozom a hazaúttal a Cozze/Hányás/Fekete kagyló nevű strandról. A Train Timetable Italy nevű alkalmazást mindenképp javaslom letölteni a telefonra, ha a délolasz kalandos utazást választjátok a nyáron, ez ugyanis sokat segít a vonatok menetrendjére vonatkozóan. Egyszerű, érthető, és működik. Sose adott rossz információt.

8buszmegálloBari utolsó előtti

A buszok viszont – ahogy többször említettem – teljesen zavarosan közlekednek. Egy városban több társaság fordul elő, és nekünk úgy tűnt, hogy csak véletlenek összjátékaként sikerülhet a megfelelő időben és helyen a megfelelő buszt megtalálni. Hiába mutogatja mindenki, hogy innen vagy onnan lehet visszajutni a strandról a városba, nem jön BUSZ, vagy nem AZ a busz jön, vagy NEM busz jön, hanem autó, de neki semmi köze a tömegközlekedéshez.

Folytatás

Monopoli Capitulátusz! – magyar anyák délolasz útinaplója

4. nap

Francesconak hívják a férfit, aki minden reggel elénk lendít két capuccinót, meg két vizet. Megszokni látszik, hogy ellentétben a törzsvendégekkel, mi sose csak egy süteményt eszünk, megadóan magyarázza többféle nyelvet keverve, hogy melyikben milyen cukros krém van. De amiben véletlenül nincs, abba ken Nutellát, csokoládét vagy lekvárt. A délolaszok ezt eszik reggelire. Mindig. Csak édeset. Mi szénhidrátsokkot kaptunk, de kitartóan majmoljuk a délolaszokat. Ma már a kávét is állva ittuk, ez ott így trendi. Nem csinálnak neki szertartást, beugranak, bedobják, haladnak. Sose capuccinót, mint a külföldiek, csak ristrettót vagy eszpresszót.
JOzuSzusi4Florabarban

Folytatás