Mindenki beláthatja, hogy kevés kellemetlenebb dolog van, mintha a barátod a te jelenlétedben a szerelmednek udvarol. A még ennél is kínosabb helyzetek egyike, ha ez a bizonyos jelenléted, mondjuk úgy, csak jelképes lehet. Ugyanis meghaltál sajnos, és szellem-formádban se szólni, se tenni nem tudsz a gaz árulás ellen.
Molly és vigasztalója (Vágó Bernadett és Mészáros Árpád Zsolt), akit siratnak, már csak szellemként van jelen
A Ghost ezt az alapötletet viszi végig kitűnően – a film sikere nyomán 2011-ben musical is született, melynek magyar premierje a hét végén volt a Budapesti Operettszínházban. S aki kicsit fázik a szellemektől, azokat megnyugtathatom: istenien énekelnek – mintha továbbra is emberek lennének. De túllépve a szavak (szellemes) kiforgatásán, valóban kihívások előtt állt a színház e premierrel. Folyamatos, áttűnéses játék folyik szellem- és embervilág között, és ebben nem áll rendelkezésre a film műfaji áttételessége: tőlünk néhány méternyire játszó hús-vér színészeknek kell tökéletes illúziót kelteniük.
Molly és Sam – már gyász a szerelem
Én például attól tartottam, Dolhai Attila telivér férfi-mivolta ellenáll a szellemmé válásnak – de be kell vallanom, tévedtem. Dolhai laza és természetes, könnyedén veszi az átlényegülést, és olyan nehéz helyzetek is gördülékeny hitelességgel zajlanak a színpadon, mint a bevezetőben említett „édes hármas”, sőt nézőként még akkor sem éreztem kínos feszengést, amikor az egyik énekes úgy énekelt duót a másikkal, hogy közben kettőjük között állt – persze csak asztráltestként – a számukra láthatatlan harmadik.