Könyvek között a zöldben

Fehér CicaTi kedves, hű olvasóim, akik bizonyára tudjátok, nagy barátja vagyok az írott szónak (még ha csak ilyen macskakaparás szintjén is), biztosan nem lepődtök meg, hogy egy kulturális élményemet osztom meg veletek: voltam a Könyvfesztiválon!

Tudom-tudom, a könyveket nem a magunkfajtának találták ki, de nekem egyáltalán nincs ellenemre a művelődés, sőt! Mivel ezt a bizonyos könyves fesztivált a Millenáris Parkban rendezik, ami itt van tőlem egy macskaugrásnyira, mindig át is ugrom, és bejárom keresztül-kasul a területet, mert az könyvek nélkül is nagy élmény.

Kétszer is kiderült, hogy épp valami nagyobb szabású koncert rajongótáborába keveredtünk – hiába, nekem ezek a zeneközeli kanok a végzetem…

A Millenáris-béli csavargásokra Henriett csábított el először, és együtt fedeztük fel, milyen pompás illat- és ízélményekhez lehet ott jutni. Nem csak a frissen vágott zsenge fűben lépkedésre, meg a kávézó környékén el-elpottyanó falatokra gondolok, de igazán imponáló volt az úri közönség is, ha értitek, mire gondolok. Fess macsókákba botlottunk lépten-nyomon, amikor csak ott jártunk, s bár kétszer is kiderült, hogy épp valami nagyobb szabású koncert rajongótáborába keveredtünk (hiába, nekem ezek a zeneközeli kanok a végzetem), azoktól voltunk úgy elalélva, azért a Millenárison efféle produkciók nélkül is pompás ligeti élményekhez lehet jutni.

Folytatás