Csőbe húztak

névvel Petikép

 

 

 

 

 

 

 


Guszti egy igazi biznisz ördög. Úgy kereskedik a piros pontokkal, mint ha mindig is ezt csinálta volna.

A következőt ajánlom, apa! Egy pont egy palacsinta. Kettő már egy linzer. Három a délutáni mesecsatorna. Négy, hogy nem kell este fogat mosni. Öt, hogy egyáltalán nem kell. Hat, éjfélig viháncolás. Hét, kutyaszerenád. Kutyaszerenád? Értetlenül nézek és látványos fejkavarással az időt próbáltam húzni, de itt sajnos blöffnek helye nincs. Legalábbis Guszti szerint, aki pont úgy csap az asztalra, mint ahogy én szoktam. Apa, áll az üzlet? Szerencsére engem is kiművelt az élet, ezért belemegyek a játszmába. Jól van, holnap átveszem a pontokat! De csak a pirosat! Jóízűen belecsapunk egymás tenyerébe, és egy bögre kakaó kíséretében szentesítjük a tárgyalást. Miközben szürcsölünk, arra gondolok, hogy az iskolát szerencsére nem vattacukorból építették. A tudásra szomjas palántákat ott nem csokoládéöntettel locsolják, hanem modorral, szigorral és büszke eleganciával. Te jó ég, úgy pézsmitálok már, mint egy frakkba csomagolt igazgató. Biztosan a kakaó beszél belőlem.

A mából végül tegnap lesz, ezért meg sem lepődöm, hogy Guszti máris a nadrágomat ráncigálja, miközben pajkosan vigyorog. Apa, mit gondolsz, hányat hoztam ma haza? Hirtelen megfeledkezem a kakaós paktumról, ezért feltételezem, hogy koszfoltról, szakadásról, esetleg sebhelyről lehet szó. Mi mást hozhatott volna haza? A felvilágosítás hamar megérkezik. Guszti dacosan kéri ki magának az igazságot, ő ugyanis tiszta ruhával érkezett, egyszer sem hasalt el a porban és haja szála sem görbült. Ma kivételesen nem. Helyette azonban huszonnyolc piros ponttal gazdagította a családi kasszát, és bennem a felismerést, hogy az oktatási rendszer igencsak csőbe húzott. Ennyit a büszke eleganciáról. Huszonnyolc! Ez nem is költői túlzás, inkább költői vicc.

Kutyaszerenád

Folytatás

Kedvenc szerepem

Petikép

Körmöczi-Kriván Péter

Guszti, bár apró ember, mégis óriásiban látja a világot. Főleg akkor, amikor másol. Ő ugyanis egy másoló művész. Leggyakrabban apát kopírozza, mert apa munkája igazi ínyencség Guszti számára. Nem is csoda, hogy minden trükköt próbál magába szippantani. Még annak árán is, hogy véletlenül bajt kavar maga körül. Persze az is előfordul, hogy szándékosan

 

Bosszantó. Akárhogy állok a tükör előtti magaslaton, akárhogy nézem magam a megkövült vízben, akárhogy gyurmázom az arcom jobbra-balra, nem látok semmi művészetet. Hol van a művészet, kérdem én, ha az ember kicsi éves, óriás televízió magas, közepes kupac per nap teljesítmény és ellenállhatatlan ártatlanság.Hol van hát a művészet? A többi nem számít, hogy mikor születtem és hogyan, hol lakom és milyen házban, miért hordok furcsa üveggombokat az orrom és a homlokom között, mint ahogy az sem számít, hogy miért mondják állandóan: Ejde aranyos ez a Gusztika.

Apa mondta, nem én, és ő mindent tud. Ha pedig valamit mégsem tud, akkor úgy tesz, mintha tudná.

Ők nem tartoznak a művészetek közé. Apa mondta, nem én, és ő mindent tud. Ha pedig valamit mégsem tud, akkor úgy tesz, mintha tudná. Persze én ezt rögtön észreveszem, mert olyankor mindig széttárja a karját, mint a nagy szónokok, és visszafelé nevet. Ih. Ih. Ih. Valahogy így. Most azonban kiszedem apából az igazságot, akár tudja, akár nem, mert elegem van a művészetekből. Belopódzom hozzá a műhelybe, és észrevétlenül észrevetetem magam.

Lovaggá ütöttem apát a merőkanállal

Lovaggá ütöttem apát a merőkanállal

Folytatás