királynő címkével jelölt bejegyzések

BALÁZS, A BALOGDARÁZS

-
3

1.fejezet

Figyeljétek csak, mi történik a darázsfészekben!
A gondos királynő épp most ébresztgeti a világra szendergő kicsinyeit.

1

Madárfüttyös erdő szélén,
darázsfészeknek legmélyén,
meglapulva már nyolc hete
várakozik százegy pete.

Fészkükből még ki sem szálltak,
csak odabent szunyókáltak,
de ma mocorogni kezdtek,
szendergésből felébredtek.

Darázskirálynő az anyjuk,
büszke, míg végignéz rajtuk,
magyarázza nekik szépen,
hogy azt mindig tartsák észben,

dolgozóvá válni,
fontosabb, mint bármi!
Figyelik is jól a peték
a nekik zsongott tanmesét:

a dolgozók napjairól,
a darazsak nagyjairól,
a darázsraj őseiről,
a királynő hőseiről.

Ők is hősnek készülődnek,
darázsszárnyaik pörögnek,
mikor felvirrad a nagy nap,
először kiképzést kapnak.

Indulna már mindegyik…
…de hol a százegyedik?

2.fejezet

Épp csak kikeltek, máris tanárukhoz reppennek mind…
… azaz majdnem mind.

Balázst nem bírja el a szárnya - Firnigel Kristóf illusztrációja

Balázst nem bírja el a szárnya – Firnigel Kristóf illusztrációja

Napkeltekor nyomban,
előbújnak sorban,
kiképzőjük Tamás-darázs
Int, hogy „Erre, darázs-bagázs!”

Egy perc bele sem tellett,
kis serege fent termett.
Ott lent csak egy vacakol,
a fészkében kacatol.

Gyökeret vert tán a lába,
hogy nem reppen fel a fára?
Őt nézi az egész raj,
látják rajta, nagy a baj:

A repülést megpróbálja,
de nem bírja el a szárnya.
Százszor nekiveselkedik,
teste mégsem emelkedik.

Kénytelen mást kitalálni,
megpróbál hát fára mászni.
Így éri el a tölgy ágát,
megveti rajt hat bal lábát.

Felkiált a bagázs:
„De hiszen ez Balázs!”

Csóválja a fejét Tamás:
„Balázs…, aki balogdarázs!”
Körülzsongják mind a százan
jót nevetnek valahányan.

3. fejezet

Felsorakoznak a kisdarazsak, hogy tanáruk megszámlálhassa őket, ám közben meglepő dolog történik.

Tamás, a tanár névsorolvasást tart.

Tamás, a tanár névsorolvasást tart.

A kiképzés első napján
darázsnévsor-olvasásnál
sorba állt az egész raj,
mégis akadt egy kis baj:

Tamás tanár előlépett,
számolta a zsongó népet,
már a vége felé haladt,
mikor a szó torkán akadt.

Csak bámulja ostobán
tanítványa potrohát.
Felnevetett serege:
Az ott Balázs feneke!

Ki fordítva állt a sorba,
így eshetett azon csorba…
Balázs mire szétnézett,
testvére mind szétszéledt,

úgy kacagtak százfelé,
az erdő is zeng belé.
Nincs semmi baj, kuncog Tamás:
akárhogy áll, mégis darázs.

A kis balog mit tehetett,
tévedésén jót nevetett.

4. fejezet

Első estéjükön fáradtan bújnak fészkükbe, ám egy lyuk üres maradt.
Vajon ki ábrándozott el odakint?

Balázs ábrándozik - Firnigel Kristóf illusztrációja

Balázs ábrándozik – Firnigel Kristóf illusztrációja

Későre járt, esteledett,
hold ragyog az erdő felett.
Pihenni tér száz darázs,
egy bóklászik kint, Balázs.

-Hová tűnt el mindenki?
Miért nem szólal meg senki?
Nem lát, csak az orráig,
így kesereg órákig.

Éji bogár, Szentjános
lámpást tart az árvához.
Nem bújtál el?! – neveti,
míg fészkéhez vezeti:

-Azt mindenki tudja jól,
nap elbújik, kél a hold.
Éjjel neked darázsgyerek,
a fészekben van a helyed!

Balázs darázs bólogat,
ásítozva szót fogad.

5. fejezet

melyből megtudjuk, mit esznek a darazsak,…
és hogy a mi Balázsunk ezt is másképp gondolja.

Balázs a darázs-kiképzésen - Firnigel Kristóf grafikája

Balázs a darázs-kiképzésen – Firnigel Kristóf grafikája

A második óra
Miért lett csupa móka?
Gondoskodott róla Balázs,
az értetlen balogdarázs.

Ő az órát átaludta,
míg a többi megtanulta,
a darazsak dolgát,
zsákmányszerzés módját:

Nem ismerve félelmet
gyűjteni az élelmet,
lárvát, legyet, pókokat,
gyorsan végezd dolgodat!

Így hangzott a feladat,
Balázs erre felriadt:
– Bogarakat enni?!
No még ilyet tenni?!

Barátjának lenni,
nem kenyérre kenni!
Eledelnek ott a körte,
azt zsongja a sereg körbe!

Alma, szőlő, őszibarack,
éhes attól sosem maradsz!
Szürcsöld ki a gyümölcs levét,
aztán hagy ott a hűlt helyét!

Így gondolta Balázs darázs
jót nevetett rajt a bagázs.

6. fejezet

Balázs darázsnak forradalmi ötlete támad.
Vajon működik a terv?

Balázsdarázs és a Pókgyerek - Firnigel Kristóf grafikája

Balázsdarázs és a Pókgyerek – Firnigel Kristóf grafikája

Balázs darázs tátott szájjal
figyeli a szomszéd ágat:
pókék kicsi csemetéje
hálót tanul fonni éppen.

Pókanyóka nyúzza:
szálát szebben húzza,
körbe-körbe haladjon,
lyuk rajta ne maradjon!

Balázs darázs lelkesen
gondolja: ezt ellesem!
Darázshálót fogok fonni,
gyümölcs lesz benn, nagy halomnyi.

Kis pókocska sürgő lábát,
hálószövés tudományát,
megfigyelte gondosan,
munkához lát szorgosan.

Hat ballábbal nehezebb,
kis pók nyolccal ügyesebb,
mégis együtt lesznek kész,
mindkettőjük hátranéz:

pókcsemete büszkén látja,
tökéletes a munkája,
Balázs darázs keresi,
de hálóját nem leli.

Fonál nélkül szőtt Balázs,
rajta kacag száz darázs.

Kattints! Még van 11 fejezet!

Folytatás →

A kis nő, akivel élek

-
4

Abody Rita - Sorminta

Van itt egy kis nő nálam, már nyolc éve lassan, akit nem is ismertem azelőtt, akiről így, konkrétan, szó se volt, míg hosszú, kalandos, független életemet éltem, most pedig már mindenem az övé, egy kis nőci, aki birtokba vett kérdezés nélkül, először a testemet alakította át kényére-kedvére – itt lakott a húsomban, megágyazott benne és táplálkozott belőle, és nem kérdezte, hogy kedvemre való-e, ha csinos, szemrevaló alakomat nagy, puha, meleg dunnává változtatja, amiben kényelmesen elfészkelődhet –, azután, mikor előjött, minden egyebet is a maga képére formált: a szabadidőmet, az energiáimat, az alvási szokásaimat, a fantáziámat, az intelligenciámat és a jövőképemet… szép sorjában mindent… 

És íme, most is itt van, és azt kérdezi: anya, ha meghalsz, akkor megörökölhetem a ruháidat és az ékszereidet? – én pedig készségesen megnyugtatom, hogy igen, hát persze! – Határozottan inspirálja őt, a kis nőt, a növekedésben ez a „birtokba venni anya dolgait” – amolyan biológiai motiváció, gondolom.

Mostanában azonban már a pasikon kell egyezkednünk, és hát ez már rázósabb téma. Amíg a lányka óvodás volt, még csak-csak, hisz a kis pisisekhez nem volt semmi közöm: ott volt a kiscsoportban a Dani, akivel együtt tolták a babakocsit, és akire döbbenetes, árnyas pillantásokat vetett, a középsőben meg a Ricsi, aki megküzdött a kegyeiért a legjobb barátjával az ovikertben – ez tartós érzelemnek bizonyult, és csak a zord iskoláskor vetett neki véget. Elsőben viszont jött a Peti, akiért többen is vetekedtek lányok. Még ekkor sem esett nehezemre, hogy mosolygós jó tanácsokkal lássam el a kislányt: eszébe ne jusson hurcolni a Peti táskáját, ne halmozza el szívecskés ajándékokkal, ellenben hasson oda, hogy ez fordítva történjen, és ami a legfontosabb: soha ne ugorjon a nyakába, amikor a többi fiúval együtt kosarazik, mert ez főbenjáró vétek: férfidolgot más pasikkal együtt élvező férfit női érzeménnyel megzavarni szigorúan tilos, ez a férfi-női viszonynak úgyszólván egyik kulcsa. Örömmel láttam, hogy szavaim termékeny talajra hullanak: kissé meglepődtem ugyan, amikor a kis nő elmondta, hogy a szünetben közölte a Petivel, legyenek inkább barátok, mert szerelemre még korai gondolniuk – de mondanom se kell, ettől kezdve nyert ügye volt, a Peti innentől mindig vele állt párba ebédhez menet, és elégedetten nyugtáztam közös sikerünket. Másodikban elmesélte, hogy újabb lovagja akadt, a Boldi, aki igen kedves hozzá, és ő szívesen van vele. Kérdeztem, mi lesz akkor a Petivel, de leánykám azt mondta, nem látja értelmét, hogy lemondjon erről a kedvességről, hisz nagyon is jólesik neki. Csak annyit kell tennie, hogy nem mondja meg a Petinek a Boldit, nehogy fájdalmat okozzon vele…. és ezen a bölcs eljáráson már el kellett gondolkodnom.

De mi lesz, ha áttér a harminc-, esetleg a negyvenéves korosztályra? Akkor nekem lőttek.

Ki ez a kis masamód, aki sokkal eszesebb máris, mint amilyen én valaha is voltam, akiről azt hittem, hogy a gyerekem, pedig dehogyis, ez egy kis nőci, itt a lakásomban – hogy került ide? Ki engedte be? – Az apjáról könnyen megegyeztünk: neki csak egy fontos nő volt az életében, és az ő… de mi lesz ezután?

Folytatás →

Darázskirálynő

-
Hozzászólás

Abody Rita - Sorminta

Idén nyáron darazsakkal laktunk az ötödiken. A régi, korhadó redőnytokba költöztek be, a redőny helyére. Az ablakból csodás kilátás nyílik a jegenyefás kertre, további kertek zöldellő rengetegére, távolabb a budai hegyekre. De nemigen mertünk kinézegetni rajta, mert ahányszor megtettük, arany glóriaként darazsak kezdtek röpködni a fejünk körül.

Szorgalmas kis népség voltak. Hajnalhasadáskor keltek, pár percig élénk zümmögéssel szellőztették a kuckót, vagy tanácskoztak, ki tudja, aztán elindultak dolgozni a zöld hegyek felé. Egész nap jöttek-mentek, másodpercenként lehetett látni, ahogy elröppen egy-egy sárga kis test a fal réséből fent az ablakkeret tetején, vagy mellső lábai közt borsszemnyi húsdarabkát vagy egyebet szorongatva hazatér, és – züm-züm – besurran a nyíláson. Napszálltakor hazajöttek és aludni tértek, csendben pihentek éjjel a deszka mögött.

Borostyánszínű gyöngyként zuhantak a mélybe.

Egyáltalán nem örültünk ennek a veszélyes társaságnak. Hiszen gyilkosok! Vettem kétféle rovarirtót, és egy székre állva, a résnyire nyitott ablak mögül, a mászó rovaroknak szánt szerrel bepermeteztem a fészek nyílását, azután a repülő rovaroknak valóval egyenesen képen fújtam a hazatérőket, akik ezután borostyánszínű gyöngyként zuhantak a mélybe. Egészen addig csináltam ezt, amíg elzsibbadt a karom, és én is fuldokolni kezdtem a beszívott szertől. Egy-egy ilyen támadás után kissé megritkult a forgalom, de hamarosan újra ugyanannyian jöttek-mentek, mint azelőtt. Hetente próbálkoztam, de csak nem fogytak el.

Folytatás →