Feltehetek négy kérdést?

Téli Márta - spiriTiszta

Minél többet kérdezünk, annál több információt kapunk a világról. Biztosan minden szülő emlékszik arra a korszakra, amikor a gyermeke ezer kérdést tett fel neki percenként. Ilyenkor a kicsi taníttatja magát. Kérdez, a válaszok hallatán elréved a semmibe, mint valami processzor, feldolgozza, osztályozza, a megfelelő „file”-ba gyűjti azokat, és jöhet a következő kérdés.

A felnőtt, aki maga is ezt tette egykor, de már elfelejtett kérdezni, mert már csak a kész „mappákból” dolgozik, gyakran megunja, hogy válaszoljon, hogy átgondolja a kérdést, hogy újragondoljon egy választ. Pedig ha megtenné, elfelejtené, törölné a kész válasz paneleket, újra meg újra rákérdezne, rácsodálkozna a világra, sok-sok elavult, számára már nem hasznos, sőt hátráltató programot törölhetne a „szerveréről”.

Ha valaki kérdez, az nem azt jelenti, hogy buta, hanem azt, hogy érdeklődő, nyitott a világra. Hányszor tesszük magunkkal és a gyerekeinkkel, hogy csak egyetlen választ akarunk ismerni a kérdésekre, mert nekünk tudnunk kéne „A választ”, hogy ne nézzenek hülyének. De mi van, ha éppen abba az egyetlen válaszba őrülünk bele?

„Tanulj a tegnapból, élj a mának és reménykedj a holnapban.

A legfontosabb azonban, hogy ne hagyd abba a kérdezést.”

Albert Einstein

Oravecz Andrea Byron Katie kérdezős technikájával találta meg saját lelki békéjét, teremtette meg egészségét, és ezt adja tovább azoknak, akik újra mernek kérdezni.

TM: Az érdekelne, hogy ki Byron Katie, és mi az ő The Work nevű módszere, amit te Önmunkának nevezel?

OA. Érdekes, hogy én a magunkkal történő munkát már akkor Önmunkának neveztem, mielőtt megismertem volna Byron Katie módszerét, és megtartottam ezt az elnevezést. Saját szenvedés történetemből kiindulva, én mindig a lelki könnyebbedés, a lelki megoldások irányában keresgéltem. Az fogalmazódott meg bennem, hogy olyan módszert szeretnék, ami nagyon egyszerű, nagyon könnyen átadható az embereknek, és nincsenek kiszolgáltatva nekem, hanem olyan eszközt kapnak, amivel saját maguk is tudnak majd dolgozni. Ezért is önmunka ez, az illető pedig „önjáró” lesz, tehát nem alakul ki egy terapeuta-kliens függőség közte és köztem.

Van egy Oravecz Andi nevű barátnőm (micsoda véletlen! TM.), aki már egy ideje mondogatta, hogy van itt egy könyv, amit el kéne olvasnom, a címe Négy kérdés. Hónapokig ellenálltam neki, mondván, ez biztosan valami nagy baromság. A könyv eredeti címe Loving What Is, azaz Szeretni, ami van. Egyszer aztán Andi eljött hozzám, és leültetett egy Katie videó elé, és akkor kettő perc alatt megértettem, hogy ez éppen az, amit kerestem. Ezután három hónapig semmi mást nem csináltam, mint több száz órányi hanganyagot, videót hallgattam, és néztem meg, majd ezután mentem ki Katie-hez elvégezni az iskoláját.

TM. Te akkor magadon is elkezdtél dolgozni?

OA. A módszer maga rögtön dolgozik. Ha az ember megnéz egy Katie videót, a saját történeteid is elkezdenek kibomlani. Ezért is szeretem a csoportos munkát, mert ha 7-8 ember együtt van, akkor a 2 napos tanfolyam alatt az összes ember összes története láthatóvá válik mindenkiben. Katie szerint nincsenek új történetek, tehát ami a te történeted, az valamikor az én történetem volt, vagy most az, vagy legalább ismerek valakit, akinek ez a története és problémája az életben. Így tehát 7-8 különböző szempontból néznek rá saját magukra a részvevők egy kétnapos tanfolyam alatt. Én azalatt, amíg Katie videóit néztem, már el is kezdtem dolgozni saját magamon.

Folytatás