Ünnep a családban

Christian megérkezik a családi ünnepre. Látja már a tájat, házat, elképzeli a benne élőket, anyját, apját, nővérét és bátyját…és nemrég meghalt ikerhúgát.

Az előadás első perceiben a színész, Varju Kálmán egyedül áll a színpadon. Csak testtartásával, szemével, arcával játszhatja el az emlékeket, gondolatokat, érzelmeket, melyek a családi fészek láttán megrohanják, és a nézőt az ő feszültséggel és bánattal teli figuráján kívül csak egy telefonbeszélgetés szavai figyelmeztetik, hogy nem éppen boldog idill vár rá: „ezúttal légy normális Christian, ne keverj bajt…”

Varju Kálmán és Hegyi Barbara - Christian és Helene, testvérek az ünnepi asztal mellett

Varju Kálmán és Hegyi Barbara – Christian és Helene, testvérek az ünnepi asztal mellett

Folytatás

A Nagy Uszodai Önmegsemmisítés

Molnár Gabriella - KultúrsalátaGogol művének gránitszilárdságú alapjára jól felépíthető a színház jelenidejű alkotmánya: saját korunk esendő papírfigurái. Őket látjuk itt fontoskodni, tülekedni, csalni és csenni, hazudni és hízelegni – groteszk haláltáncot járva a félelmetes Iratmegsemmisítő árnyékában. Bodó Viktor a Vígszínházban olyan előadást rendezett, mely összetéveszthetetlenül a 2010-es évek Magyarországáról szól.

Revizor Hegedűs D. Géza

Revizor Hegedűs D. Géza

A revizor mindig is a gyáva önkényeskedőket, a gátlástalan hatalmaskodókat állította pellengérre. Ez a fajta, úgy látszik egyidős az emberiséggel, s csak vele együtt hal majd ki – a 19. századi figurák mindegyike kortárs élősdikre hajaz.
Nem csak azért, mert az agárkölyök helyett, mellyel a bírót igyekeznek megvesztegetni, itt következetesen komondor szerepel, s nemcsak azért, mert a nyomok eltüntetése itt már nem kézi munka: ipari módszerekkel történik, a ledarált iratok egy egész uszodai nagymedencét megtöltenek. Kortárs szöveggé teszik A revizort a művészek saját improvizációi, melyekkel Gogol dialógusait kiegészítették. Kovács Krisztina dramaturg és a rendező jóvoltából beleszövődnek ezek a darab szövetébe, így teszik itt és most fontossá és érvényessé számunkra. Elérik, hogy ne csak passzív befogadóként legyünk jelen. Az előadás közösségként kezdi működtetni a közönséget: ami a színpadon látható és hallható, a hangeffektusoktól a főszereplő monológjáig, arra szorít minket, hogy egyszerre belenézzünk ugyanabba a tükörbe. Együtt tudunk nevetni magunkon, és együtt tudunk megborzongani, sőt, megijedni attól, amit ott látunk. Így működik a szatíra. És így működik a színház.

Folytatás

Frenetikus női buli a Pestiben

Molnár Gabriella - Kultúrsaláta„Szaros pelenkától szaros gatyáig tart az életünk”, mondja szókimondó tömörséggel Rose, a negyvenes nagymama és egyben kismama. Harminc és ötven közötti nőtársai nevében beszél, akiknek se ambíciójuk, se illúziójuk, csak mindennapjaik vannak, melynek ragadós mocsarából egyikük kiemelkedni látszik – a milliós beragasztós kupon- nyeremény jóvoltából. Összejönnek hát, hogy bélyegek ezreit nyalják a füzetlapokra, s e különleges esemény szüli az alkalmat, hogy a smink és kínai bizsuk álarca mögé rejtett fásultságot levetve megmutassák valódi, szenvedő emberi lényüket.

Ők tizenhárman – a felnőtt nők jelenidejében két húszéves és egy nyolcvanas képviseli a jövőt és a múltat – valahol egy kietlen városszéli lakótelepen „tartják a frontot”, mely lehetne bárhol, Torontótól Miskolcig. Tipikusak. Maiak. Ha nem lenne hol sírni- hol nevetnivalón életteli mindaz, amit a Pesti Színház előadásán látunk, mondhatnánk róla: „szórakoztató tanulmány a nőkről” – olyan teljes képet ad egy rétegről, az állástalansággal, szegénységgel, szlamosodással küzdő külvárosok háziasszonyainak világáról.

A bélyegragasztós buli mindenkiből a legrosszabbat hozta ki, mégis van valami heroikus ezekben az otthonkás-macinacis nőkben.

Nemcsak az alakítások hitelessége különleges bravúr, hanem az is, hogy mindezt egy férfi, ráadásul egy férfi színész rendezte: Hegedűs D. Géza. Nézőként elképzeltem, milyen remekül szórakozhattak ők tizennégyen a próbákon, amíg egy-egy figura megszületett a nyár eleji bemutatóra. Hiszen most is, hogy a Sógornőkkel elkezdte évadát a Pesti Színház, annyi a játék, annyi az öröm abban is, ahogy elénk állítják az energiabomba Germaine, a butácska Yvette, a mocskos szájú, belevaló Rose, a szenteskedő Therese és a többiek kisegyüttesét.

Gernaine (Kútvölgyi Erzsébet) és a katalógus-álom - fotó Gordon Eszter

Gernaine (Kútvölgyi Erzsébet) és a katalógus-álom – fotó Gordon Eszter

Bár típusok ők – az előbbieken kívül itt van még az urizáló, a szolgalelkű, a zsarnoki, a békéltető, az elzüllött– mégse sémák.  Ez két dolognak köszönhető: egyrészt a nyelvnek (a magyarra átültetett ősi joual nyelvű szöveget Parti Nagy Lajos hangszerelte ellenállhatatlanul mulatságos szlengre), ahogy mindenkit egyedileg is jellemez a szókincse és szóhasználata, valamint a beszédmodora – ez pedig már átvezet a figurák megformálóihoz, a színésznőkhöz, akiken valójában múlik, hogy egyszerre érezzük érvényesnek, igaznak és szórakoztatónak ezt az előadást.

Yvette lánya nászútját álmodja a magáénak (Hullan Zsuzsa) - fotó Gordon Eszter

Yvette lánya nászútját álmodja a magáénak (Hullan Zsuzsa) – fotó Gordon Eszter

Lisette, aki kiválasztottnak, magasabb rendű lelki finomság birtokosának  érzi magát (Hegyi Barbara) - fotó Gordon Eszter

Lisette, aki kiválasztottnak, magasabb rendű lelki finomság birtokosának érzi magát (Hegyi Barbara) – fotó Gordon Eszter

Majsai-Nyilas Tünde remeklése Marie-Ange szerepében, aki a prolik közt is pária - fotó Gordon Eszter

Majsai-Nyilas Tünde remeklése Marie-Ange szerepében, aki a prolik közt is pária – fotó Gordon Eszter

Folytatás