Kollár Zita telefonja az árubemutató kellős közepén kezdett csilingelni. Zavartan odakapott a táskájához, a népes hallgatóság, és az előadó fiatalember feddő tekintetétől elpirulva.

Gyorsan megnézte a hívót:  Tejóatyaég! – gondolta –  az Asztalos Sándor! Felugrott, mindenkin átgázolva igyekezett az előtér felé. A rendzavaró mobilt a zsebébe rejtve hagyta tovább muzsikálni.

Fotó: Wasile: Still life – flickr.com

Tudta, hogy Sándor nem ok nélkül telefonál,de azt nem sejtette, hogy miért. Hiszen a múlt héten úgy mentek el egymás mellett az utcán, hogy a köszönés is alig préselődött ki mindkettőjükből! Egy éve semmi közük egymáshoz, igaz, addig is csak úgy hellyel-közzel, jókora szünetekkel tarkítva.
Folytatás →