Ma olyan napom van…! De olyan! Lényeg, hogy életem legszörnyűbb napja. Már akkor sejtettem, amikor ráültem a tojásra, odaégettem a rántottát, kicsorbítottam a serpenyőt és néztem, ahogy az elszenesedett reggeli a kuka mellett landol.
Zsigerből tudtam, hogy ez a nap még tartogat meglepetéseket jó öreg szatyrában, ezért maximális üzemmódra kapcsoltam magam. Ugrásra készen, teljes harci díszben, mert úgy gondoltam, hogy felvehetem a versenyt, bármi jöjjön is.
Állítólag nem tudok nemet mondani, ha Gusztiról van szó. Még cáfolni sincs kedvem, annyira nem igaz, vagy csak részben. Apa elmegyünk a strandos fagyizóba? Majd most javítok a statisztikán, és erős leszek. Sajnálom, de nem megyünk. Felemelő érzés kimondani, ki is húzom magam. Apa, akkor a strandos fagyizó jön hozzánk? Fogós kérdés, de számítottam rá. Gusztikám, a fagyizó is ott marad, ahol lenni szokott. A helyén! Nem gondoltam volna, hogy ilyen meggyőző tudok lenni.
Állítólag nem tudok nemet mondani, ha Gusztiról van szó. Majd most javítok a statisztikán, és erős leszek.
Apa, de tegnap azt mondtad anyának, hogy ha valami bigyó nem megy Toaletthez, akkor Toalett megy a bigyóhoz. No, erre nem számítottam. Beledőltem a saját kardomba. Azt hiszem, ma mégsem korrigálom a tévhiteket, és megmaradok következetes, szavahihető apának. Ha már ez egy ilyen nap.