Rongyszőnyeg, fekete kagyló és fecske – magyar anyák délolasz útinaplója, amit nem lehet abbahagyni

7.rész

Debora – a szállásadónk – fehér törülközőjét kezdi megviselni az olasz aszfalt, a szikla és a homok, ám mivel nem hoztunk strandos gyékényt, és nem bérelünk kényelmes nyugágyat sem napernyővel, ezen a kis, koszosodó fürdőlepedőn töltjük napjainkat, egymás fenekéhez izzadva. Monopolin – a homokoson – majdnem vételeztem egy afrikai óriásrongyot, egzotikus mintával, volt belőle száz szín, méreteit tekintve lehetett vagy négy négyzetméter. A szenegáli fiúra rá se néztem, épp csak egy pillantást vetettem a fején tornyosuló kupacra, és máris ott volt kiterítve előttünk, mögöttünk, mellettünk több darab szőnyeg, egyet meg a fejünk felett lobogtatott. Húsz euróról indultunk, csak a Flóra szerint hülyeség ilyet venni, egyébként szép, de mi ez? Nem tudom, de tényleg szép volt, nagy teknősök, meg elefántok voltak rajta, és láthatóan több hely, mint a Debora törülközőjén. Megköszöntük, ugyan hiába, még ott lobogtatta a kollekciót fél óráig, majd megszakadt a szívem egy narancssárgáért, mégse vettünk, nem vagyunk mi hülye turisták, és legalább a Flóra se vett “Ducci” napszemüveget tőle.
jóBari7fürdőnacis

Szóval, a kis koszoson szemléltük a körülöttünk fürdőzgető, pizzázgató, cseverésző olasz ifjúságot, mivel láthatóan Cozze/Hányás az ő helyük volt.

Folytatás