Hova mennek, esküvőre? – magyar anyák délolasz útinaplója

3. nap
Kezdünk a délolaszokra hasonlítani: egyre később kelünk, és egyre több kávét iszunk, hogy ébren tudjunk maradni. A citromos pogácsa kicsit kihűlt, és nem várt meg minket, aki sütötte. Nem is baj, legalább nem hálaistenkedtük el az egyébként is elúszni látszó napunkat.
Alberobellóba készültünk a trollokhoz, Google barátunk segítségével. Napi egy busz közlekedik Nociba, onnan lehet vonattal tovább utazni és megnézni a trulli kunyhókat. A Google viszont nem jelölte, hogy hol van a buszmegálló. Sebaj, a kávézóban biztos segítenek. De sajnos a délolaszok nem beszélnek idegen nyelveket, így olaszul próbáltak meggyőzni minket arról öten, hogy 1. Nincs ilyen település, hogy Noci, 2. Nincs buszközlekedés Molában, 3. Maradjunk inkább és igyunk még egy kávét!
3napElsőkép

Folytatás

Na, itt a homokos tengerpart! – magyar anyák délolasz útinaplója

2. nap
A keddi capuccinónál nélkülözni kellett a kerítésfogú, villogó szemű baristát, aki a reggeli végére azért hál’Istennek előkerült, és  frissen préselt gyümölcslével kedveskedett magának. Nekünk meg azzal, hogy citromkrémmel töltött süteményt ígért másnapra, és megkérdezte, hánykor óhajtunk reggelizni, mert a citromos kalóriabomba melegen jó és frissen készíti nekünk ő. A 10 órát korainak találta, mondta, hogy lehet ám később is, de mi nyaralni akarunk egész nap, nem aludni, ennek örömére azért még elfogyasztottunk néhány pitét, tekercset, croissant-t és még pár nagyon édes, töltött izét, majd a jókedvű “csao bella” búcsúzásra kivonszoltuk az egyre növekvő fenekünket a bárból.
2napSzusésLanya

Folytatás