Így táncolunk mi – az “Egymilliárd…” budapesti szervezése

Reméljük, minden résztvevőnek élményt szerez majd a nők február 14-i tánca, mely demonstráció a világszerte nőket érő erőszak ellen. De maga az esemény szervezése is sok élménnyel és tanulsággal teli, ahogy arról Juhász Borbála és Jaksity Kata beszámolnak.

Jaksity Kata szerkesztő-műsorvezető, ATV  

Show a jó ügyért

Még tavaly ősszel találkoztam egy videóval, amelyen Robert Redford fejtette ki a véleményét a nők ellen világszerte folytatott erőszakról és arról, hogy szerinte ez ma az első számú humanitárius katasztrófa, ami mellett már nem lehet elmenni. Akkor azonnal utánanéztem, hogy milyen szervezettel közösen készítette ezt a “társadalmi célú” hirdetést és így találtam rá a One Billion Risingra, illetve a felhívásukra, hogy február 14-én minél többen táncoljunk együtt a nőkért, magunkért és így fejezzük ki, hogy nem hagyjuk tovább az erőszakot. Azonnal megfogott az ötlet, hogy nem táblákkal vonulunk az utcán és lázadozunk, tüntetünk, hanem tánccal fejezzük ki nemtetszésünket. A tánc a legerősebb kifejező eszközeink egyike, miközben nem széthúz, hanem épp ellenkezőleg összehoz embereket. Olyan ereje lehet, amelyre végre még többen odafigyelhetnek.

Azt gondoltam, ebből nem maradhatunk ki mi sem. Aztán egyik reggel megszólalt a telefonom és Bombi barátnőm azt kérdezte: Hallottál a One Billion Risingról? Én pedig azt feleltem nagyjából, hogy: Igen, csináljuk meg itthon is.

Azóta a NANE, a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség és sok önkéntes is összeállt és gőzerővel dolgozunk, hogy igazán figyelemfelkeltő, nagy durranást hozzunk össze. És innentől már előjöhetett a korábbi szakmám. Modellként rengeteg show-ban vettem részt, és később magam is rendeztem. Ha lehetne, a mai napig szerveznék ilyeneket, de más irányba terelődött az életem. Most viszont itt a soha vissza nem térő alkalom, hogy ez irányú kreativitásomat és fantáziámat is kiéljem. És ráadásul mindezt egy jó ügy szolgálatában. Szóval az én felelősségem alá tartozik a teljes “flashmob”, dalostul, táncostul…és mondhatom nagyon ki fogunk tenni magunkért, mi magyarok!

Juhász Borbála, Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség  

 Kaotikusan, kreatívan, lelkes izzásban…

Már régóta szerettem volna, ha a Női Érdek (a szervezetem, teljes nevén Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség) előadja a Vagina monológokat, V-Day szerűen, vagyis február 14.-én (Valentin nap, de ez szójáték, a Victory-Dayre is utal, a második világháborús amerikai győzelemre, meg persze a vaginára), amikor azokra a nőkre emlékeznek, akiknek a partnerkapcsolat erőszakot hozott, nem piros rózsát. Vagy előbb azt, aztán erőszakot, esetleg ciklikusan őrjítő módon, hol ezt, hol azt. Na, az ilyen V-Dayen amatőrök, néha híres, celeb vagy politikus amatőrök, néha csak egyetemista aktivisták, un. „Vagina királynők” mondják el a monológokat színházban, s a bevételt egy női menedékotthonnak adják. 2009-ben csináltunk is egy kis felolvasást egy kávéházban, erről kisfilm is készült, fent van a Youtube-on. Én mondjuk akkor nem bírtam bőgés nélkül felolvasni a háborús sor-megerőszakolásról a fejezetet. Nem csoda.

Folytatás