Hamis zene, linóleum,
kínai cipő.
Egymás arcán felfedezett
rohanó idő.
Műselyem blúz, melegítő,
szedett-vedett báj,
régen kinőtt „kis fekete”.
kitüremlő háj.
Domborodó pocakokba
beledöntött sör,
twistet, rockit imitáló
szabálytalan kör.

Reflektorfény, hozott ital,
– ott ül az „elit”-
Fürkészgető tekintetek:
ismersz valakit?
Egymás hátát tapogató
ragadós kezek,
frissen festett és őszülő,
vöröslő fejek.

Mosolyog a kamerába,
ma itt ő a sztár,
zsíros pörkölt ruhájára
csendben csordogál…
– Szegény Józsi! – hallottad már?
Egyre nő a zaj,
egy estére elfelejtett
mindennapi baj.
Így mulat a magyar vidék,
neki ez jutott.
Bál után a puha ágyban
szépet álmodott:
nagyestélyi, szmokingos úr,
márkás italok,
szája sarkán nyála csordul,
báván mosolyog.
Másnap aztán gyűri tovább
a napi robotot,
de legalább szép emlék,
hogy nagyot mulatott!

2015 december