Salto mortale

Fehér Cica Inogtam az ágon. Azon a szerencsétlen bodzaágon, amin fennragadtam. A bodzát persze túl vékonyra tervezték ahhoz, hogy kényelmesen el lehessen rajta üldögélni, vagy hogy stabilan megkapaszkodhattam volna benne a lemászásnál. Eszembe jutott anyukám intelme, aki mindig azt mondogatta, használjam a karmom, de itt nem is volt hova még csak támaszkodni sem, olyan nyurgák voltak az ágak.

Celesztina néni odalent sopánkodott, Zsül le-föl járkált, és szemmel láthatóan a háta közepére kívánta az egész helyzetet.
– Hát másszon már fel érte, Gyula! – rendelkezett Celesztina méltatlankodva, és olyan nyomatékkal ejtette ki a nevet, hogy majd leszédültem tőle az ágról. Úgy látszik, Gyula lett a Zsül.
– Ne is tessék haragudni, de úgysem tudnám én egyedül lehozni, ráadásul erről nem volt szó, amikor…
– Jól van, hát megfejelem valami ritka ínyencséggel is – vágott közbe Celesztina néni, és akkor már tudtam, mivel vette rá Zsült, hogy segítsen bakot tartani a bodzaszürethez. Nyilván belengette neki azt a különleges hatású gyógynövényt, amitől még a holtak is fickósak lesznek.

Mmmmrrrr, kíváncsi lennék, ki az naiv szépség, aki bedől a ennek a bájgúnárnak

Szóval van valaki a piperkőcnek, akit kiszemelt, hogy… Mmmmrrrr, kíváncsi lennék, ki az naiv szépség, aki bedől a ennek a bájgúnárnak – dohogtam a magasban, míg kitámasztottam magam egy oldalhajtásnál. Aztán eszembe jutott, miért nem tudok én senkitől önzetlen segítséget kapni, és hirtelen úgy elkezdem magam sajnálni ott fent, a felhők között (na jó, hát annyira magasan tényleg nem, csak úgy éreztem), hogy éreztem, amint kicsordulnak a könnyeim. Pláne, hogy Zsül odalent közölte, neki lumbágója van! Hogy eleve nem lett volna szabad ilyesmire vállalkoznia. De hogy lehozzon, arra végképp nem.

Ahogy ott szipákoltam egyre hangosabban, egyszer csak látom, hogy az utca vége felől közeledik Mici. Jó messze volt még, de olyan távolra el lehetett látni fentről, hogy így még nem is tudtam soha szemügyre venni a környéket. Kis híján egy magasságba kerültem a macskakonzerv alakú szálloda első emeleti ablaksorával, pedig az aztán nincs közel a földhöz.
Mici hamarosan odaért a lépcsőhöz, és Celesztina néninek nem is kellett túl sokáig magyarázni neki, mi a helyzet, rögtön átlátta.

Folytatás