A furcsa hegedűs

rode_klaraA rózsadombi hegyi járat megállójában lassan gyülekezett a héthuszas járatra várakozók társasága. Mint régi ismerősök egyesek biccentettek, mások hangosan köszöntek ki-ki a maga habitusa szerint.

Sorban érkeztek a meredek lépcsőket maguk mögött hagyva. A két kisgyerekes, válltarisznyás ifjú anyuka, a bicegős svájci sapkás öregúr,  mindig apró bocicsokikkal, amit a türelmetlen ikreknek hozott.

Az utolsó percben, amikor a kanyarban már felbukkant a kék busz, a legfelső lépcsőfokon, fekete ruhába öltözött fiatal nő érkezett. Soha nem viselt más színűt. Talán gyászolt…Zilált, gyéres fekete haját fekete muszlin kendővel szorította hátra. Egy tincse a szemébe lógott, hiába próbálta idegesen a füle mögé kényszeríteni.

Festetlen, mégis feltűnő volt nagy melleivel. Előredőlt, furcsa tartásban egyensúlyozott igen vékony lábain, a fekete félcipőkben. Mindenki megbámulta, ahogy mereven földre szegezett tekintettel sietett az első ajtó irányába. Az ugyancsak fekete hegedűtokot szorosan hóna alá szorítva tolakodott fel a járműre, sűrűn elnézést kérve az utána felszállóktól. A többiek nem haragudtak, elvarázsolt művészléleknek gondolták.

A buszvezető, mint akkoriban mindenki a hegyi járaton szolgálatot teljesítők közül,
türelmesen megvárta, amíg elhelyezkednek az üléseken, majd lassan kigördült, hogy néhány házzal arrébb megálljon, és felvegye a mankós, hátitáskás iskolás lányt is.

Az első megálló hétköznapi utazóközönsége már várta a következő megállóból érkező megszokott, ismerős arcokat.
A hegedűs  – egymás között csak annak nevezték –  nem ült le, ahogy általában szokott. Egy furcsa dallamot dúdolgatott, talán így készült a hegedűórára. A körülötte lévők nem sokat foglalkoztak vele, megszokták már különcködéseit.

Az út felénél, a kereszteződésnél hirtelen biciklis bukkant elő a semmiből. A sofőr tövig nyomta a féket, és csikorogva állt meg az utolsó pillanatban,

A kocsiban állók egymásra borultak.

A hegedűs hóna alól kiesett a hegedűtok, szétnyílt, és az utasok nem kis megdöbbenésére, az előtte ülő ölébe borult az ebédre, újságpapírba becsomagolt mákostészta…

RODÉ KLÁRA