7.rész

Debora – a szállásadónk – fehér törülközőjét kezdi megviselni az olasz aszfalt, a szikla és a homok, ám mivel nem hoztunk strandos gyékényt, és nem bérelünk kényelmes nyugágyat sem napernyővel, ezen a kis, koszosodó fürdőlepedőn töltjük napjainkat, egymás fenekéhez izzadva. Monopolin – a homokoson – majdnem vételeztem egy afrikai óriásrongyot, egzotikus mintával, volt belőle száz szín, méreteit tekintve lehetett vagy négy négyzetméter. A szenegáli fiúra rá se néztem, épp csak egy pillantást vetettem a fején tornyosuló kupacra, és máris ott volt kiterítve előttünk, mögöttünk, mellettünk több darab szőnyeg, egyet meg a fejünk felett lobogtatott. Húsz euróról indultunk, csak a Flóra szerint hülyeség ilyet venni, egyébként szép, de mi ez? Nem tudom, de tényleg szép volt, nagy teknősök, meg elefántok voltak rajta, és láthatóan több hely, mint a Debora törülközőjén. Megköszöntük, ugyan hiába, még ott lobogtatta a kollekciót fél óráig, majd megszakadt a szívem egy narancssárgáért, mégse vettünk, nem vagyunk mi hülye turisták, és legalább a Flóra se vett “Ducci” napszemüveget tőle.

Szóval, a kis koszoson szemléltük a körülöttünk fürdőzgető, pizzázgató, cseverésző olasz ifjúságot, mivel láthatóan Cozze/Hányás az ő helyük volt.

Ugye azt mindenki tudja, hogy a divatot a franciák és az olaszok csinálják? Drága magyar férfiak, fiúk, srácok, vége a térdig érő, lengő szárú fürdőgatyák, a mez alsók, meg színes sortok időszakának, jön vissza a fecske! Ne tessék röhögni, fotót is mellékelünk! A délolasz kis dzsigolók, és apukáik szintén – feszes, mindent kidomborító, szexi fecskében vonulgatnak a strandon. A visszafogottabbak egyszínű fehérben, feketében, sötétkékben, a vagányabbak pedig retró mintás fecskében riszálnak – mint Travolta a Pomádéban – olyanban, amit a régi, olasz filmekben látunk. Furcsa, de jól áll ezeknek a digóknak a szűk fürdőnaci, mert általában vékonyak, de ha mégse, akkor meg elég sportosak, ami egyébként teljességgel érthetetlen, figyelembe véve azt a rengeteg tésztát, amit képesek elfogyasztani. Kövér pasit nem is emlékszem, hogy láttam volna.

A nőkről már áradoztam, tényleg nagyon csinosak és igényesek, és egy kicsit vaskosak. Nem nagyon, de azért vaskosak. Úgy deréktájon, meg combban.

A fiatal csajok viszont elég bután öltöznek: fölvesznek egy rövid sortot pólóval, és a pólójukat teljesen betűrik. A Flóra már óvodás korában kikérte magának, ha teljesen betűrtem a trikóját a kisnadrágba, ezek a lányok meg így futkosnak. Se nem szexi, se nem csinos, nagyjából olyan semmilyen. De ez itt valami tini divat lehet.

A kiskamaszok állati helyesek. Főleg a fiúk. Vagányak, jóképűek, már most tudnak úgy mosolyogni a nőre, hogy attól el kell pusztulni, sőt szívesen segítenek is a szerény angol nyelvtudásukkal a buszra váró néniknek, de erről kicsit később.

A babák Pugliában az anyatejjel szívják magukba a dolcse vitát. Valószínűleg a sziesztát ők is végigalusszák, mert este hétkor szülői kísérettel ők is jönnek az össznépi beszélgetésre, iszogatásra és eszegetésre Mola di Bari főterére, illetve a környező kávézókba, éttermekbe. Dél-Olaszországban a rend része az esti társadalmi élet. Nem tévét néznek, nem gépeznek a szobáik mélyén, még csak nem is otthon söröznek a teraszon, hanem kijönnek a főtérre, ott álldogálnak és mondják a magukét. „Te, Rozánna, mit főztél ma? Nem láttam a férjedet egész nap, megint a templomlépcsőn üldögélt az idióta Domenicóval? Mér nem zavarod már el dolgozni, Rozánna? Megeszi a fészkes fene, hogy ezek nem akarnak csinálni semmit, a pofájuk meg mekkora!” – mondja Francseszka, de a választ már nem várja meg, mert a totyogó gyerekét épp most halássza ki valaki a szökőkútból. Rozánna közben fekete ruhában tologatja a fekete babakocsiját, benne a párhónapos csecsemővel, aki élénken gesztikulál még éjfélkor is.

Te, Rozánna, mit főztél ma? Nem láttam a férjedet egész nap, megint a templomlépcsőn üldögélt az idióta Domenicóval?

A családok teljes létszámmal kinn vannak, nekem úgy tűnik, senki sem akar vagy mer kimaradni az esti közösségi randevúból. És fontos nekik, hogy a gyerek ezt időben beépítse a napirendjébe. Én alvó, de még csak álmos babát se láttam egyszer se éjjel  Molán, elcsacsogtak, tipegtek, rázták a pelust a felnőttek körében.

Na, de ugye mi a Cozze strandnál hagytuk el, amiről ma új információt árult el a kozmetikusom – már itthon -, miközben a sótól megkopott pilláimat próbálta rendbe szedni… Tehát – a Cirmike kozmetikus szerint – a Cozze olaszul a fekete kagylót jelenti, míg németül a hányást.
Micsoda különbség, és mennyivel kellemesebb emlékeket idéz!