A közért előtt azonban Változás: egy Ember fekszik a földön, körülötte narancssárga ruhás Mentősök guggolnak: járókelők Kommentálják az eseményeket. Közelebb megyek.
A sovány Férfin éppen Újjáélesztés történik: már kipreparálták a szakemberek: infúziót Fűztek a karjába: a szájából átlátszó Cső lóg ki: ezen keresztül Lélegeztetik: közben egyikük a Szívét döngeti a szegycsonton át: erőteljes ritmikus Mozdulatokkal. A Földön köröskörül különféle Műszerek: elektromos Kijelzők: imponálóan Nagy apparátus. Pár csepp Vér is. „Túrta az Orrával a földet, de nagyon” – mondja az egyik Néző.
Gondosan Szemügyre veszem a Férfit: jéghideg földön fekszik Érzéketlenül: vékony Kabátban a nyirkos januári Hidegben a lehorzsolt orrával: sokkal Melegebb kabátra lenne szüksége: a Fején sincs semmi: gyér Haja csatakos: valahova leeshetett a Sapkája. A Cipője viszont nagyon Jó: vastag talpú: vadonatúj: meleg Bőrcipő: talán Karácsonyra kapta. A Buszmegállóban állt: hirtelen Összeesett – ezt hallom az iménti nézőtől.

Két éve: hogy Anyám végérvényesen megszökött csillapíthatatlan Érzelmi sóvárgásaim elől: sehogy sem akart Megfelelni: most megnézem hogy is Csinálta pontosan: elkezdett Érdekelni a dolog Mikéntje

A Férfi vonásai Tökéletesen ellazultak: máshol Van: Alszik: teljes Nyugalomban tűri, hogy Dolgozzanak rajta és szájtátva Nézzék: nem kell Törődjön vele, nem az ő Felelőssége. Ujjai meg-megrándulnak: de nem tudni: az Élet pislákol-e benne: vagy az őt érő fizikai Attrocitásokra válaszolnak reflexből az Izmok. A Bőre fakó: illetve teljesen Kék: a kékesszürke különböző Árnyalataiban testrészek szerint: a füle Karimája: az orra Hegye: a csuklója. Néhol egészen szederjes a színe.
Ismerem ezt a Színt. A nagyanyám Keze: az apám Szája Széle és feje Búbja utolsó délutánján: szerelmesem Bőre színe a Vérmérgezéskor: anyám Arca két holt Hét után… Két éve: hogy Anyám végérvényesen megszökött csillapíthatatlan Érzelmi sóvárgásaim elől: sehogy sem akart Megfelelni: most megnézem hogy is Csinálta pontosan: elkezdett Érdekelni a dolog Mikéntje. De úgy látszik: a Férfiban még van Élet: újabb Eszköz kerül elő: a Filmekből ismert két Vasalóhoz hasonlatos Szerszámmal elektromos Ütéssel próbálják a mentősök dobogásra bírni a Néma Szívet. Újra és újra: nem hagyják abba: vagy Tízszer egymás után. Már legalább Fél órája tart. Hosszú.

Jön egy Pirospozsgás húsz körüli cigány Asszonyka a négyéves Kislányával: kíváncsian Megáll: „Lelőtték? Lelőtték?” – kérdi izgalomra Gyúltan a pici lány: láthatólag ez az egyetlen Ok ami eszébe jut ha földön Fekvő Embert lát. Elegáns szőrmeBundás asszonyok is jönnek: undorodva Fordítják el a fejüket: épp csak nem Köpnek: felháborító: Akivel ilyen ocsmány Dolog történik biztos hogy rá is Szolgált: miért nem Takarítják már el innen ahol Normális emberek Járnak? … Jön egy Vézna hidegtől Reszkető idősebb Bácsika bottal: még sokkal Kékebb és sokkal Rosszabbul néz ki mint az aki a földön Fekszik: ő Halálra rémül sírva is Fakad: így sírva Botorkál el: érzi hogy Pontosan ugyanez történik Vele hamarosan talán már Holnap. Eléggé Vicces különben ahogy az Emberek reagálnak: Mindenki a Haláltól való vélt Távolságának illetve az Életben elért Eredményeinek arányában Mutat együttérzést fölényt vagy Rémületet: aki több Mázlival járt az Életben láthatólag azt képzeli a Halállal is kicsellózott. Közben újabb Mentő kanyarodik az Előző mellé: még Többen veszik körül a Férfit, aki nincs Jelen: még mindig Nem adják föl: újra és újra Próbálkoznak makacsul a hidegben.
Munka Közben ahogy Egészségügyiek szoktak Tréfálkoznak: mosolyognak is olykor: cseppet sem Bántóan: közben Lankadatlanul teszik a Dolgukat. Bizonyos fokig tudatában Vannak a Közönségnek és hogy ők most egy alkalmi Színpadon szerepelnek, de szerepüket Természetesen fogják fel nem Játszanak rá: az összeVerődött Gyülekezetet a kötelező Tapintattal veszik és nem veszik Tudomásul. Mindenki meg is van Elégedve velük: elismerő Megjegyzéseket tesznek: elegendő Ellenszolgáltatást kapnak a Pénzükért nemhiába fizetik azt a Vacak tébét.

Mikor az egyik Kívülálló megkérdi tőlem rokonom-e a fekvő Férfi hátrahőkölök: gőgösen közlöm hogy Szó sincs róla: mintha csak a fokozott Halandóság kigyúló reflektorFénye vetülne rám ettől

De a Férfitól attól már elbúcsúzott az utca Népe: sokkal előbb tudják hogy Vége van mint ahogy a mentősök Feladják a küzdelmet. Mikor az egyik Kívülálló megkérdi tőlem rokonom-e a fekvő Férfi hátrahőkölök: gőgösen közlöm hogy Szó sincs róla: mintha csak a fokozott Halandóság kigyúló reflektorFénye vetülne rám ettől: és bemegyek a közértbe otthagyva a Jelenetet: egy Örökkévalóság óta tart már.

Mikor kijövök úgy Húsz perc múlva a Dolog tényleg Véget ért: a Nézőközönség szétszéledt: a férfi Teste fekete nejlonnal letakarva: már kiszerelték Belőle az eszközöket: a Földön pár Vattacsomó egy mentős a Szállítót várja. Hazaindulok. Nem Mondom el hogy mit Gondolok: az én Megfejtésem az örök Vadászmezőket illetően: csakis a Magam számára: készen van: tökéletesen Készen. Sokat dolgoztam rajta. Eszem Ágában sincs hogy odaadjam Akárkinek: ingyen: Csak úgy. Ahhoz Haljatok meg Ti is.
Ámde Este Pedig Képtelen Leszek a Kislányommal betartani a Kötelező menetrendet a Vacsival Fürdéssel Lefekvéssel: hagyni fogom hogy szemtelenül Soká viháncoljon az ágyamban és a Karjaimban nevetgélje Álomba magát közös Testmelegünkben: amelyet fennen Dobogtat Szeszélyes: Megbízhatatlan: Rakoncátlan szívünk – – –.