Novák Péter a Pávában: „Küzdök a hagyományaimért”

Nekem a szépség

 Mindig fölszállott, röpült valamiért az a páva! Szegénylegényekért, új magyar csodákért, most újra azért, hogy otthonosan érezzük magunkat a saját kultúránkban. A Duna tévé tehetségkutató műsora, a Fölszállott a páva autentikus házigazda párt talált Herczku Ágnes és Novák Péter személyében. Előbbi mellénykéje vállán kisliba ült békésen (kézi horgolás, éppúgy eredeti, mint a régi falvédők, melyekből az alkalmi overallja készült) az első adásban, Péteren pedig látszik, hogy bármikor szívesen letenné a mikrofont egy kis csizmaszárcsapkodásért.

Most már a műsor feladata elérni, hogy a nézők is rákívánkozzanak a hagyományos zene, tánc, ének befogadására. Nagy vállalás. Mondhatni, tévéellenes maga a műfaj: a csilivili show-világba bevinni azt, ami évszázadok tömegmédia-mentes kultúrájában alakult és alakul, él máig is.

Novák Péter – fotó MTVA

Novák Péter:

„Tudtuk, hogy már a válogatók is érdekesek, hiszen maga a népi kultúra ilyen: érzelmek, tehetségek tarkasága. Ezért aztán a mi felelősségünk volt, hogy a jelentkezőket másként mutassuk meg, mint a hagyományos talent – típusú műsorokban. Ezért volt a dokumentarista stílus: együtt találtuk ki operatőrrel, rendezővel – ők is érezték a felelősségét annak, hogy mit és hogyan mutatunk meg azokból a jelentkezőkből, akik talán nem juthattak el a tévéstúdióba, de ért annyit a produkciójuk, hogy felvillanthattunk részleteket belőle és megszólalhattak személyesen is. Ezek a filmecskék lettek a műsor beharangozói, és önmagukban is sikerült figyelmet kelteniük, nemcsak reklámhordozókként.”

A modern dokumentarista stílus után egy show díszletei várták a Páva nézőit. Bár a műsorvezetők ebben a műsorban alkotótársak, és nem csak látványelemek, ebbe nem volt beleszólásuk:

„A vizualitásnak meg kell felelnie a tv-trendeknek, annak, hogy prime time időben, versenyhelyzetben mi a kívánalom. Nagyon sok újat kellett a tévés kollégáknak megtanulniuk, és ők nagyon érdeklődők, nyitottak erre. Érzékeny műfaj ez, nem könnyű jól csinálni. Csodát művel Farkas Csaba, vezető operatőr és a fények mestere, Csomós András azért, hogy szépen meg tudják mutatni például, amikor egy ember üti-vágja magát, körülötte meg egy lány illeg-billeg – ez más műfaj, sajátos kritériumokkal. Be kell járatni. Én nem foglalkozom a számokkal, de a saját közegemben azokat kérdeztem, akiknek nem anyanyelve a folklór, és jól fogadták…”

Aztán kiderül: „Hát persze hogy érdekelnek a számok is, az első adást 800 000-en nézték” –lelkesedik, majd hozzáteszi: sajnos, nem egyszerre. De Péter optimista: „A személyes ambícióm, hogy alapszinten megismertessük a népművészetet.”

Herczku Ágnes és Novák Péter, a Fölszállott a páva műsorvezetői. Ági ruháját Németh Anikó (Manier) tervezte – fotó MTVA

Erre bennem horgad fel a valamikori, Kodály-módszeren nevelődött zeneiskolás öntudata: Hogy lehet ilyen türelmes valaki, akinek apja-anyja – ha Foltin Jolán és Novák Ferenc művészi-vezető éveit összeadjuk – együtt egy évszázada dolgozik azért, hogy minél elismertebb és magasabb színvonalú legyen a magyar folklór? És hogy érhetjük be ennyivel Bartók és Kodály országában, ahol a hatvanas években gyerekek tízezrei tanultak zenét a közoktatásban és táncoltak a néptáncórákon – Kodály szellemében? Megint elölről kell kezdenünk?

Péter azonban realista, tudomásul vette, hogy az elvesztett hagyományokat újra meg kell találnunk:

„Nekem jól áll a konfliktus: valami militáns pacifizmussal vagy nemzeti liberalizmussal küzdök a hagyományaimért és gyűlölöm, ha ezt másoknak nem hagyjuk.

Sorshelyzet a miénk, de nem abban az értelemben, ahogy sokszor visszaélnek a nemzeti kultúrára hivatkozással. Ezt a gazdagságot az itt élő népektől kaptunk. Ha valamiben különlegesek vagyunk, hát abban, hogy a kultúránkat a kárpát-medencei különböző kultúrák genetikailag sokszínűvé tették. És ezt az ezerszínű kultúrát vallhatjuk a magunkénak, magyarnak.

Megszámolták a kutatók: magyar zenei és tánc 600 000 motívumot tartalmaz – ez jóval gazdagabb az egynemzetiségű, egykultúrájú vidékekénél. Megdöbbent és fölháborít, amikor tudás és tapasztalat nélkül lehet a népművészet hivatkozási alap. Honnan jönnek azok az emberek, akik ezzel akarnak visszaélni?”

Péter az élményeit meséli, amikor módja volt megmutatni kulturális anyanyelvét a világban. „Egy biztos – mondja – olyan csatában még nem voltam, amit ezzel a kultúrával ne tudtam volna megnyerni!”

Persze nem hadi sikerekre gondol, vagy politikaiakra. De aki látott valaha magyar férfitáncot, az sejtheti, hogy ezzel a virtussal önmagában ki lehet vívni a respektust sokféle közösségben.

Ha a második adás után ezer nagyvárosi tinilányt megkérdeztek volna, pirszingest, festett hajút, kidobós-melltartóst, hogy megbizsergette-e őket a Misi gyerek cigánytánca – hiába, hogy egynémely zsűritag szerint nem volt elég cigány a svádája, sőt dzsigolósnak nevezték – az a bizsergés tán szavazatokat is hozott volna. Az egyik értékelés a folklór-szakmai, a másik a közönség sztárcsináló hajlama. Gyakran nem esik egybe a kettő.

A fellépések között felvett képek akár egy kereskedelmi adó vetélkedőjének melegedőjét is mutathatnák: a vetélytársak egyben a legjobb barátok is. Tudj’isten, ezeknek a pávás lányoknak-fiúknak jobban elhiszem. Hisz tényleg egy bordában szőtték őket. Péter megosztja velem meghatározó élményét a forgatásról: „Az anakronizmusnak azt a pillanatát semmiért sem adom, amikor az irodaház öltönyösei a falak mentén osonnak – nem értvén, miféle különös törzs táborozik itt, furcsa hangjaival, szokásaival, időnként rázendítve, táncra perdülve, pálinkázva.”

 

A Fölszállott a páva első elődöntőjének résztvevői Novák Péterrel – fotó MTVA

Novák Péter:

„Én valóban otthonról hoztam, nem kellett külön letennem a voksomat a népművészet mellett, de hányszor tértem vissza hozzá, választottam ismét, tanultam újra…! És tanítottam, a zenekaromban az urbánus srácoknak, akik a gitáron is eljátszották a magyar motívumot. És láttam, hogy az osztálytársaim, akik nem az anyatejjel szívták magukba, néhány hét után a legtermészetesebben beszéltek – énekeltek, táncoltak – a folklór-anyanyelvükön.

Hogy mi hozza létre azt a csodát, hogy most is olyan virulens, élő a folklór, hogyha ha megszámolnánk, itthon a gyerekektől a nagypapákig egymillió ember műveli? Hogy miért képesek nagy hagyományú, régi együttesek ma is önfenntartó módon létezni, ha kell, összeadni a buszköltséget, hogy eljussanak egy külföldi fesztiválra, ahol aztán díjakat nyernek? Hogy miért van az, hogy minden kamaszkori lázadásom után és folytonos útkeresésem közben apám szakmai munkája előtt most is összevágom a bokám, úgy tisztelem?

Egyetlen dolog magyarázza: azért jött létre a népművészet, hogy elviselhetővé tegye az életet a lélekölő és testgyötrő robot után. Ezért ilyen erős. És ezért lehet még mindig tanulni tőle. A táncban például a szembenézést. Ugyanazon a szinten vagyunk, nem nézzük le a másikat, és nem hunyászkodunk meg előtte. Azt látom, hogy ez a két forma az uralkodó a mindennapi viszonyainkban, a folytonos alá-fölérendeltségben. De nézd csak meg egy kalotaszegi legényest! Ahogy egymásnak adják a pontokat a táncosok… Ott az individuum és ott a közösség. Éppen, ami ma is hiányzik.”

A folklór igazi üzeneténél tartunk már, nem is a tévéműsornál. Abban reménykedünk, hogy a Fölszállott a páva verseny sokaknak segít eljutni a folklór alapszintjéhez. Novák Péter örül, hogy olyan elkötelezett tévés kollégákkal dolgozhat, amilyen a rendező, Kázsmér Kálmán és a szerkesztő, Scrob Andrea. A zsűriben pedig a mesterei ülnek, otthon érzi hát magát. Mindig is arra vágyott, hogy legyen egy ház, ahol segítheti a fiatalok és a folklór találkozását. Ha nem valódi ház, hát virtuális: ezért hozta létre a Kultúrpart web-közösségét. Bármilyen korszerű és hathatós, azért gyanítom, hiányzik belőle, amit csak a személyesség tud: a táncban például a testek rezdülése, melege. Kívánok Péternek egy olyan terepet, melybe ez is, az is belefér. Teret, melyben teljes, színes önmagát megmutathatja.

S hátha a Páva után több fiatal talál közösséget, kibontakozási esélyt a népművészetben. Mely most hozzájuk szól, bizonyítva, hogy beszél a ma nyelvén is.

 

Személyes ráadás – Molnár Gabriellától:

Tizenéves önmagamat látom, amikor a hetvenes években egy fiúval az intimitásnak arra a fokára jutottunk, hogy búcsúzáskor a kapuban megkérdezte (vajon a kezemet is megfogta-e?): „És melyik a kedvenc együttesed?” Én pedig egy népi komszomolka stílusában azt feleltem, hogy én zeneibe járok, és a népdalokat szeretem!

Ez a válaszom akkor – utólag így remélem – még belefért a normálisba. Lám, Kodály apó még ebben is segített: lekoptatni egy fiút.

 

 

 

 

19 hozzászólás a(z) “Novák Péter a Pávában: „Küzdök a hagyományaimért”” bejegyzéshez

  1. Érzékelhető a szándék, a lelkesedés, de nekem többször az az érzésem, hogy túl domesztikált a műsor, a zsűri. Novák Péter pedig kétségbeesetten próbál életet lehelni a műsorba a “karót nyelt” szereplők, és társ műsorvezető mellett. A díszlet pedig sok esetben kínai étteremre hajaz a sárga lampionokkal, máskor pedig nem különbözik az X FAKTOR szerű díszlettől, a háttérvetítés ezen nem segít.

    • Kedves Macsek,
      nem lehet könnyű évtizedek után újra ráhangolódni – a tévéseknek sem, a közönségnek sem – hogy van egy olyan saját kultúránk, melynek akár részesei is lehetnénk, akár élvezhetnénk is. Első lépések…azokat is meg kell tenni. Köszönöm, hogy írtál! MG

  2. Szia Gabi! Én nem láttam a műsort, de nagyon együtt tudok érezni Novák Péterrel, miközben tudom, h Macseknak is igaza lehet. Ha táncolni nem is tudok, de a népdalok nekem is és a gyerekeimnek is fontosak: fontos dolgok előtt, után, spontán népdalokat énekelünk. És a tánc talán még több lehetőséget adna arra, h kifejezzük-megosszuk az érzéseinket, úgy, h nem beszélünk róluk. Ha ebben gazdag a hagyományunk, akkor tegyünk meg mindent, hogy az unokáink anyanyelvévé válhasson. Hajrá Péter! Köszönöm Gabi!

  3. Herczku Ágnes átütően tehetséges, sugárzó személyiség, a magatartása elegáns, szép magyarsággal beszél, a gyönyörű hangjával hitelesen énekel. Üde színfolt az egyre mélyebbre süllyedő magyar tömegkommunikáció egén. A csillogó szépségű Herczku Ági mellett Novák Péter esztétikai és stilisztikai botrány. A hangja kellemetlen, a viselkedése modoros, hebrencs. A dumája tökéletes összhangban van az idegen nemzetek legócskább szubkultúráját közvetítő kereskedelmi televíziók üvöltöző stílusával, ami alulról súrolja az egysejtűek szellemi szintjét.

    A magyar kulturális értékek ápolásában hatalmas érdemeket szerzett apa, Novák Ferenc öröksége sajnos nem tükröződik a fiún. Az egyetlen erénye a bátorsága, amivel a ragyogó tehetségű Herczku Ági mellé merészel állni a színpadon. A Duna TV rendezője bizonyára nagy híve Nóti Károly bohózatainak, mert különben nem szerepeltetné Novák Pétert Herczku Ágival egy fedél alatt.

    Van némi közöm és felelősségem a magyar kulturális értékek közvetítése tárgyában. Ugyanis a cégem, a VIASAT jogelődje, az az ALFA TV sugározta a Duna TV kísérleti adásait, amelynek sikere tette lehetővé a Duna TV megszületését. Ráadásul a Duna TV tervét jómagam terjesztettem elő az Antall-kormány idején, a határokon túlívelő televíziózás, a kisebbségek védelme érdekében.

    Üdvözlettel,

    Sótonyi József

    • Kedves Sótonyi József,
      nagyon örülök hozzászólásának: azt mutatja, mennyire sokfélék vagyunk és mennyire különfélék a szempontjaink. Ön azt írja, a Novák művészházaspár családi örökségét nem látja tükröződni Novák Péterben: azért, mert ön nem így gondolja, még nincs mindenképpen így. Nem dolgom – nincs is szüksége rá – Pétert megvédeni, de a maga eszközeivel, a maga területén és a maga módján biztosan tesz annyit a magyar kultúráért, mint a színpadon olyan művészek, mint pl. Herczku Ágnes. Vitatja talán kedves József, hogy sokkal több fiatal van, aki nem a Pávát nézi meg, hanem hallja Pétert, találkozik vele rádióban, koncerten és aztán, kíváncsiságból megy el egy táncházba – és hátha ottragad!?
      Sokféleképpen jutunk el nemes és nemtelen célokig (megtörténik az is, hogy csupa jóakarattal valami nagyon nem kívánt eredményhez érünk).
      Gratulálok korábbi munkájához a Duna tv megteremtése érdekében és föltétlenül elolvasom a médiatörvényről írott elemzését a neten.
      Még egyszer köszönöm vitázó bejegyzését – jó, ha beszélgethetünk, szempontokat cserélhetünk!
      üdvözlettel,Molnár Gabriella

  4. Kedves József! Igaza van abban, hogy nekem is kilóg a műsorból Novák Péter, teljesen eltérő stílusban vezeti a műsort, mint amilyen mederben-közegben folyik. De nekem nem ő “vezet ellenkező irányban az autópályán”. Amit az adás kínál, nekem “civilnek” biztosan nem hozná meg a kedvem az énekléshez, tánchoz, mert erőltetettnek, művinek látom. Az a véleményem, ha Novák stílusa szerint folyna az adás, talán a fiatalok is odaülnének a tévé elé, és megnéznének legalább néhány percet egy-egy produkcióból, és megmaradna bennük valami. Kétségeim vannak abban, hogy ilyen “izzadságszagú” műsor láttán most így tesznek -e? Kivéve azokat, akiket nem kell győzködni a népzene, néptánc gyönyörűségéről. Az embereket pedig nem tenném mérlegre, különösen ebben az összefüggésben ahogyan teszi, mert ez ez méltatlan, igazságtalan.

    • Kedves Macsek, örülök a vélemények ütközésének, köszönöm, hogy válaszolt József felvetésére. Az elkötelezettségünk valami mellett nagyon szép és fontos dolog, de mindig figyelnünk kell a “vakfoltjainkra” – utat kell nyitni a más szempontoknak is. Én is azt hiszem, a Páva – mindegy is, milyen stílusban vezetik – akkor éri el a célját, ha a fiatalok fölkapják a fejüket és azt mondják: nini, hát ez is a miénk? Hát miért ne vennénk birtokba?

    • Talán ez a lényeg: mivel mindannyian különbözőek vagyunk, más-más műsorvezető tetszik nekünk. Nekem is egy nagyságrenddel jobban tetszett Herczku Ági, de ezért még nem akarom Novák Pétert letiltatni a képernyőről.

  5. Nekünk nagyon tetszik a műsor, a rendezés, a műsorvezetők és nagyon tetszenek a csillógó szemű, szép arcú, tiszta tekintetű nagyon tehetséges fiatalok !
    A férjemmel a Tv közvetitéshez igazítjuk a programjainkat, elvarázsol bennünket, kész felüdülés…
    Gratulálunk!

  6. Várjuk a folytatást! Kár lenne évente azonos műsort készíteni, a lehetőségek nagyon sokfélék. Egy -egy évadnak érdemes lenne más-más témára koncentrálni: fiatalok, idősebbek, hangszeres népzene, néptánc, szóló fellépők és együttesek… És az örök profik és amatőrök kérdés.
    Egy középiskolás diáknak nem biztos, hogy egy mezőnyben kell a zeneakadémiai óraadó tanárral indulni.
    Bármit hagyunk ki, hiányozni fog. Ezért lenne talán jó megoldás az évenként változó kiírás, ha 2013-ban nem is, de 14-ben vagy 15-ben más is sorra kerülhet.

    • Kedves Nauner, igen, jó lenne a kultúra eme ágának is folyamatosan jelen lenni, és fontos, amit mond, tényleg nem ártana az amatőröknek, a fiataloknak külön is lehetőséget adni. Ez ügyben megkeresem majd az illetékest, meghallgatjuk a véleményét. Üdvözlettel,
      MG

  7. Ízlések és pofonok.
    Sok minden ez a műsor, de nem izzadtságszagú és erőltetett.
    A kereskedelmi csatornák talent show-jainál érzem ezt,de itt nem.
    S karót nyelt fiatalok? Mint régóta edző is: van tartásuk!!!
    Személyes élmény, a kilencvenes években csapattoborzáskor néhány néptáncos srác is közébünk keveredett. Nagyon rendben voltak: állóképesség, erő és ritmusérzék.
    A Pávában öröm hallani a sok igazi magyar nyelvet (!!!), ami nem az egyenmagyar és pláne nem az sms-ek és a facebook nyelvutánzata.

    • Kedves Lajos, igaza van, erő és virtus van a táncos fiatalokban. Szerintem a férfitáncokat a mai lányok is nagyra értékelik – reméljük, fellendül a néptánc iránti érdeklődés: csak legyenek csoportok, ahol ezt kielégíthetik. És jó lenne, ha az idősebbek is táncolnának, nem?
      MG

  8. Mint a BEM együttes egyik alapító tagja örülök, hogy Berecz Pityu személyében egy mai BEMes nyerte a szóló tánc versenyt. Ede

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.