Középkor No.2

Az anya és a lánya egy kis házba költöztek az erdő szélén, mert ez volt az, amit éppen ki tudtak fizetni. Egy nap az anya egy szürke árnyékot látott az erdő fái közt, amit farkasnak vélt. Azonnal elment a vadászokhoz, akik azt mondták, hogy az egész erdő be van kamerázva, és ők folyamatosan figyelik a képernyőket, de semmi gyanúsat nem láttak.

– A farkasok különben sem olyanok, mint voltak, amikor mindenfélét terjesztettek róluk – mondta az első vadász.

– Ha van is farkas, attól nyugodtan lehet aludni – mondta a második vadász.

Amikor az anya elment otthonról, a farkas két társával betört a kis házba, és elragadta a lányt. A sikoltozást még a parasztok is hallották a faluban, amíg a távolodó autó moraja el nem nyomta.

– Tudta, hogy mit vállal, amikor ide költözött. – mondta az első vadász.

– Aki nem működik együtt, az könnyen pórul járhat – mondta a második vadász.

A parasztok bólogattak.

 

 

 

Kategória: Novella | Címke: , , , | Szerző: Gardos Károly | Közvetlen link a könyvjelzőbe.
Gardos Károly

Gardos Károly névjegye

Ferenc még aludt, amikor Júlia a nagy barokk erkélyajtóhoz lépett. Odakint a völgyben az opálos kék fényben remegő óriásfenyők csúcsai közt bújkáló transzcendens harangszó lassan átszivárgott a lekaszált fű illatát őrző finom fátyolos ködbe, amikor Júlia hirtelen megérezte, hogy…… Na, ilyeneket én nem írok. Tisztelettel Gardos Károly

Egy hozzászólás a(z) “Középkor No.2” bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.