fotó: BobPeterson, flickr.com

“Gyere velem repülni” – szólt a darázs a virágnak
“Tapadj az ágra mellé,” – szólt a virág a darázsnak.
(Weöres Sándor)

Weöres Sándor –  i költői filozófiával szól e két sor a “se veled, se nélküled”-ről, az örök nem egyezésről, a férfi-nő pólusról – és annál még sokkal többről is.

A kép, amit a költő ilyen egyszerűen, Mars és Vénusz nélkül, lelki vájkálás nélkül, néhány ecsetvonással fölfest, véghetetlen elemzések tárgya volt és marad.
A statikus szépség és a dinamikus változás antonímiájától a kísértő rossz, és a gyönge, de mégis ellenálló ártatlanság kettősségéig oly sok mindent magyarázhatunk bele, és mutathatunk meg általa – s mindez elfér két sorban: tökéletes miniatűr.
Harmadiknak pedig ott a cím sora, mely mutatja: nem a tényekről van szó, hanem a vágyakról. Az is örök kettősség, amik vagyunk, s amivé  – gyakran egy másik erő segítségével – válni szeretnénk.
Csak valami mindig közbeszól. Például a nehézkedési erő.