SINÓROS-SZABÓ GYÖRGY

A LÉT ÉS A TÉR

(rengai-vers)

A Lét és
a Tér
kapuja
kitárva …

Szabad
lebegés …

Kétéltű,
halak
s egy gyermek
halad

az Örök
Térben …

MÁTHÉ IVETT                                     

A kívánság

Malacom volt:
Kifogtam az aranyhalat,
De horgomra nem egy,
Hanem mindjárt kettő akadt.
Kívánhattam kopoltyúnként,
A szokásos triádomat.
Megkezdtem képzelt listámat:
Kívántam egy mesebeli herceget.
Mivel ketten Ikrek voltak,
Agyuk egyre percegett,
Így a „hercegek”,
Egy meséből jöttek.
Párban,
S „brekk” volt rá a felelet,
S Ikerpárunk egyszerre brekegett.

Instant herceg, csóktól serceg
S válik Delivé,
Bigámia!
Így nem válok
Csak egy herceg nejivé!

Mindjárt kívánhattam mást,
Herceg helyett öröklakást.
Hogy ne legyen ebből Ikerház
Egynek „Fülbe” súgtam,
Ne hallja a mása,
S ne duplázza óhajom.
Mert két rezsit fizetni,
Nem lett volna fedezet.
S kívánságom ne
Sarcolja jobban meg
A zsebemet.
Megkaptam a négyzetmétert,
Bútorozva, fizetve.
S kívánságom is még csak
Most lett megfelezve.

Jó állás kell!
Jött az újabb nagy ötlet,
Amelyiknél csak egy maradt,
Így szabadult tőlem meg.
Öltöny, nyakkendő, iroda,
A kishalacska már úszott is tova.
Ikre nézett mélán utána
Várta, hogy oldódik a tartozása.
Maradt kettő,
Hát legyen kertem is a házhoz,
Mesebeli labirint.
Rejtse el egy ködlő erdő,
Ne lássátok odakint.
Tovacsobbant az ikerhal,
Vízgyűrű övezte,
S felébredtem a nappaliban,

Mesekönyvvel az ölembe.

2016. 12. 09