Az előadásból és a bemutatóból is azt láttam, hogy megszületett egy új rendszer, amely magában foglalja a hagyományos kínai orvoslás, az indiai csakrendszer tudomány, a mátrix energetika, a kétpont technika és a legújabb orosz gyógyítási technikák elemeit.

A Kahi Healing alkalmazása során a test olyan meghatározott pontjaira hat a kezelő, amelyek a hagyományos kínai orvoslásban is nagyon fontos szerepet játszanak. A testen és az energiamezőben létrejövő érintések 10 másodperc és 3 perc között változnak. A folyamat során egy konkrét gondolatra való fókuszálás helyett egy célirányos szándék megvalósulása kap teret, amelyet csend követ. A kezelő megfigyelőként van jelen, aki független minden értékeléstől és elvárástól. A testi, lelki és szellemi rendszerek saját magukat regenerálják, és az érintett pontokon keresztül beáramló információ által újjáépítik az Isteni rendet a test, a lélek és a szellem szintjén. Ennek következményeként gyógyulás következhet be a fizikai szinten is. A Kahi Healing esetében is fontos, hogy nem a tünetet kezeli, hanem az azt kiváltó információt rendezi újra „egész”-ségbe.

Tom Rietdorf, a Kahi Healing létrehozója

Misi szerint a Kahi nem egy rendszer, hanem egy koncepció, amelyet Tom Rietdorf németországi gyógyító és médium alkotott meg, és a test, lélek, szellem és az elme szintjén egyidejűleg dolgozik, ezáltal lehetőséget adva a problémák valódi gyökerének és okának megtalálására, módosítására vagy annak törlésére. A kezelések többsége az idő síkján kívül történik, elhagyva a “földi” korlátokat, így magasabb tudati munkát eredményez.

Miközben arról beszélgettem Ugri Misivel, hogyan lépett a Kahi Healing gyakorlásának és tanításának útjára, megtudtam azt is, mi volt számára az a sorsfordító három élmény, melyek oda vezettek, hogy ma a saját életében is iránymutatónak tartja a Kahi koncepcióját, miközben tanítja és ajánlja másoknak is.

TM: Mit jelent az a szó, hogy Kahi?

UM: A Kahi szó Hawaii-ról származik, és azt jelenti, hogy egységben lenni.

TM: A healing pedig gyógyítást jelent. Te hogyan kezdtél gyógyítással foglalkozni?

UM: 19 éves koromban találkoztam egy gyógyítóval. Grazban születtem, apám ágán magyar vagyok. Katolikus nevelést kaptam, és a nővérem egyszer megkért, hogy kísérjem el egy keresztény estre. Egy amerikai gyógyítótól olyan dolgokat láttam ott, ami az akkori világképembe nem fért bele. Másnap is elmentem, annyira érdekelt. Történt velem ott valami, aminek következményeként a fejemben szinte forradalom zajlott. Hirtelen megértettem az ehhez hasonló mondatokat, hogy: „látni fogjátok, de mégsem hiszitek el”. Egy héten át jártam oda. Az első este húszan voltunk, a végére háromszázan. Egy évvel később, amikor ismét eljött a gyógyító, folytattam. Tudtam, hogy olyasmi történik, amit nem értek, de rájöttem, hogy sokkal több minden lehetséges, mint amit én el tudtam képzelni addig. Ha valaki akkor azt mondta volna, hogy egy napon én is ezt fogom csinálni, kinevettem volna. Azóta azt is tudom, hogy csak a töredékét éljük meg annak, amire képesek lennénk. Aztán életem egy pontján egy spirituális élmény hatására rájöttem, hogy ki vagyok valójában.

TM: Mindannyian azt kutatjuk, hogy kik vagyunk. Nálad mi történt? Egy másfajta személyiséget, embert láttál meg?

UM: Ha most itt ülnénk többen, és arról beszélgetnénk, hogy van-e élet a halál után, akkor elmélkedhetnénk ezen. Ha valaki már átment ezen, akkor nincs miről elmélkedni, nincs mit magyarázni. Ő megélte, az egy tény, és már nincs több kérdés. Nálam ez történt. Anthony Robbins coaching képzésén voltam, ahol száznegyvenen indultunk, és nagyon komoly szelektáláson estünk át, óriási pszichikai nyomásnak voltunk kitéve. Azokat akarták kiszűrni, akik ezt a nyomást kibírják. Folyamatosan olyan kihívások elé állítottak, amiről tudták, hogy jóval nagyobbak, mint amiket valaha magunk elé tűztünk volna. Azt tanították, hogy fogadd el azt, ami van, és próbáld meg élvezni, mert úgysincs más. Nagy tanítás ez. Elméletben tudhatod, de más dolog megélni. Egyik alkalommal elvittek egy ejtőernyős kiképző helyre, és bár a fotókon mindenki nevet, a szemekben csak félelmet látni. Az volt a feladat, hogy végezzünk ejtőernyős ugrást. Ha magunktól ugrunk, akkor bent maradunk a csapatban, ha ki kell lökni minket a gépből, akkor ennyi volt. Mivel akkor még ötvenen voltunk, várakozás közben volt időm gondolkodni. Eszembe jutott, hány ilyen őrültségben vettem már részt, ahol az ember megtapasztalhatja saját magát, és az mindig csak pár másodpercig tartó adrenalin bomba. Akkor éppen azt tanultuk, hogyan dolgozzunk a megerősítésekkel. Azon kezdtem gondolkodni, hogyan tudnám azt a néhány másodpercet, ami alatt négyezerötszáz méterről leérek, kitágítani. Beugrott az a mondat: Time is only illusion (Az idő csak illúzió.) Elkezdtem mantrázni ezt a mondatot. Ha az ember három órán át folyamatosan ezt mantrázza, teljesen más állapotba kerül.

TM: Vagyis tulajdonképpen kikerülsz az időből.

UM: Igen, teljes nyugalom tölt el. Közben persze tudatában vagy a téged körülvevő világnak, tudod, hogy éppen felszállsz a gépre, hogy le kell majd ugranod. Aztán szóltak, hogy én ugrom először. Amikor kinyitottam az ajtót, hirtelen visszatért a valóság, megjelent az összes félelmem, megharcoltam minden milliméterért, amit meg kellett tennem. Az nem volt kérdés, hogy mindenképp le kell ugrani, csak az, hogyan lépj át a félelmeiden. Arra emlékszem, hogy kiugrottam, hogy hirtelen nagy lett a zaj, fújt a szél, aztán beugrott a mondat, és abban a pillanatban megállt az idő. Ez egy olyan állapot volt, amikor tudtam, hogy semmi sem vagyok az egész univerzumban, ugyanakkor tudtam, hogy nélkülem nincs semmi, tudtam, hogy sehol vagyok és mindenhol.

TM: Igen, ez a senki vagyok, és minden vagyok állapot.

UM: Megszűnt a polaritás. Emlékszem, hogy jött egy szakasz, amikor minden kérdést feltettem magamnak, és amikor feltettem a kérdést, jött a válasz, és minden válasz logikus volt. Hosszú folyamat lehetett, mert a végén nem volt már kérdésem. Mindent megértettem. Nem maradt több kérdés. Az utolsó kérdés az volt: Who am I? (Ki vagyok?) Nem tudást kaptam ezt illetően, hanem tapasztalást. Nehéz szavakba önteni. Ez után az élmény után két napig nem beszéltem. Azt hiszem, akkor veszítettem el az utolsó korlátaimat is. Miután tudod már ki vagy, azt életre is kell hívni. Ez egy újabb tíz éves folyamat, amikor az ember elkezdi azt élni, és úgy érzem, jól haladok.

TM: Hogyan lett ebből Kahi healing?

UM: Hamburgban voltam egy tanfolyamon, ahol mindössze tizenketten voltunk, ami nagyon meglepő volt az amerikai típusú több ezer résztvevős tanfolyamok után. Nem volt zene, majd bejött egy angol srác. Bejött, leült, nem beszélt, csak jelen volt. Aztán nagyon halkan, nagyon lassan szólalt meg, és egy idő után megértettem, hogy az ember a fejében állandóan folyó párbeszéd miatt nem képes jelen lenni, és figyelni. Észrevettem, ahogy a gondolatok nyüzsögnek a fejemben: Miért ilyen halk? Miért ilyen lassú? Nem kellett volna eljönnöm. stb. Ekkor felötlött bennem, mi van, ha a gondolatainkkal teremtünk, ha a gondolataink egyszerűen szerszámok. Ő azzal a hasonlattal élt, hogy a gondolatok olyanok, mint egy fúrógép, ami egész nap zümmög, és este, amikor hazaérünk, beveszünk valami tablettát, hogy elcsendesítsük, vagy felhangosítjuk a tévét, hogy ne halljuk. Mi lenne akkor, ha ez nem lenne? Persze rögtön jött a gondolat, hogy „Cogito ergo sum”, tehát ha nem gondolkodom, akkor nem is létezem. Ez a fiú két óra alatt olyan állapotba hozott minket, hogy nem voltak gondolataink, (és mégis léteztünk). Csináltunk gyakorlatokat is, amelyekből kiderült, ha belépünk ebbe a jelenlét állapotba, akkor nincs szükség erőlködésre ahhoz, hogy a középpontunkban maradjunk, és más erővel sem lehet kibillenteni onnan. Nekem ez nagyon új felismerés volt, mert én mindent erőből csináltam addig. Akkor megértettem, hogy az eltelt harmincöt évet görcsösen éltem végig. Új jelszavam az lett: erőfeszítés nélkül. Ezek után akadtam össze Tom Rietdorffal, aki jól menő üzletember volt, és egyik pillanatról a másikra ment csődbe, és került kórházba, ahol a pajzsmirigyét műtötték meg. Miután felébredt a műtétből, azt kérdezte magától, szeretne-e így élni. Jött a gyors válasz, hogy nem. De akkor mit szeretnék? Listákat írt, újra átnézte, s miután tízre csökkentette a vágyott dolgok számát, újra csak megkérdezte magától, hogy mit szeretne igazán. Hosszú időn át foglalkozott ezzel, és a végén oda jutott, hogy tudja, hogy van valami, de nem tudja, mi az.

TM: Én gyakran találkozom ezzel a konzultációim során. Azt nagyon tudjuk, mit nem akarunk, de arról fogalmunk sincs, mi az, amit valóban szeretnénk.

UM: Én azt a kérdést szoktam feltenni, hogy ha minden lehetséges lenne, ha nem lenne semmilyen korlát, akkor mit szeretnél csinálni. Én már tudom, hogy minden lehetséges, de azt is tudom, milyen nehéz kilépni ebből a dobozból.

A Kahi Healing abban segít, hogy kilépjünk a bennünk létező és az életünket befolyásoló információs dobozokból, és teret engedjünk az addig elzárt energiaáramlásnak. A Kahi Healing tanfolyamok Budapesten is elérhetők.

Az interjú teljes hanganyagát a gombra kattintva hallgathatja meg.