KABRIÓ

Balázsy Panna - RSVP

Molnár Gabi korábban már írt erről az előadásról egy rendkívül igényes, átgondolt mimind- es anyagot, melyben méltatta a Katona bátorságát és merészségét, hogy meg meri mutatni a gyerekeknek, milyen a világ napjainkban.

http://www.egeszsegtukor.hu/mimind/jo-szinhazak-jo-embert-keresnek/#more-1303

Az alábbi kitörést rögtön az előadás után, felindultságomban írtam, majd elolvastam a darab kritikáit. Meglepett, mennyien szerették. Gabival később hosszasan beszélgettünk arról, milyen másképp látjuk ugyanazt. Bizonyára fontos szempont, hogy Gabi gyerekei már nagyok, én pedig még a kisgyermekes óvó-védő korszakomban vagyok.

Csemegének tűnt. Imádom Parti Nagy Lajost, csavaros poénjait és éles meglátásait. Nagyra tartom Ascher Tamás rendezői munkásságát és szeretem a Katonát. Ez a hármas csak jó lehet. Még akkor is, ha a Pinokkió meséje nem tartozik a kedvenceim közé.

Pinok Karcsi (Haumann Péter) és Pinokkió (Keresztes Tamás) – fotó Szilágyi Lenke

Hm, érdekes. Matiné időpontokban adják a darabot. Parti Nagy Lajos és a gyerekdarabok? Inkább mégsem visszük el a 9 éves nagylányunkat. Ha jó, legfeljebb eljövünk még egyszer. Decemberben megnyílt a Katona teljesen átalakított előtere. Nagyon trendi lett, amolyan romkocsmás, eltűnt az ódivatú büfé és a ruhatáros nénik. Helyette saját szekrényt választhat mindenki, saját kulccsal, és megszűnik a sorbanállás. Sokkal hatékonyabb és gyorsabb, egyedül az a gond, hogy a nagykabátos szekrények elfogytak, ezért a kiskabátosba gyömöszöljük a nagykabátot. Nem tetszik mindenkinek a lepusztított külső, a falak úgy néznek ki, mintha nem lenne befejezve a renoválás. Nekem bejön, de a színházat szent helyként istenítőknek ez kissé szentségtörésnek tűnik. A könyvesboltban beindult a merchandising. Lehet kapni Fullajtár Andreás meg Nagy Ervines táskát, van Ascher-féle köhögés elleni cukorka () meg rengeteg Pinokkiós könyv, dia, ésatöbbi.

Kezdődik az előadás. A nézőtér tele van gyerekekkel.

Pinokkió születése pillanatától ellenszenves, manipulatív, átverős és érdekember. Fejlődéstörténete csak annyi, hogy átverik, ő naív marad, de csak annyira, hogy azért mindig jól jöjjön ki a dologból. Geppetto most Repedt Orr néven lép színre, és a pia iránti imádatán kívül nem értem, miért ragaszkodik hirtelen ehhez a bábuhoz, a sok korábban lepasszolt fababa után.

Sírni volt kedvem, amikor kommandósok lepték el a teret és Parti Nagy a gyerekdarabban tek-tek-tek poénjával a Terrorelhárítási Központra utalgatott. Megmutatta a csodára és varázslatra éhes gyerekseregnek, milyen a mai valóság. Káromkodtak egyfolytában, néha énekeltek is, melódia nélkül, Geppetto sört kért a végre hazatérő Pinokkiótól, az erőszak döntötte el, kivel mi történik, és még vége se volt a darabnak. Számomra nem volt tanulság, csak a gyomrom környékén éreztem egy kis fájást, amit rendkívüli csalódottságnak hívnak.

A velünk érkezett tapasztalt pedagógus a szünetben távozott. A darab végén egyszer hajolhattak meg az egyébként tehetséges és ügyes színészek, mert a közönség nem tapsolt tovább.

Kabrió előadás volt. Egyesítette az autó és a motorbicikli minden hátrányát.

 

4 hozzászólás a(z) “KABRIÓ” bejegyzéshez

  1. Kedves Panni!
    Tökéletesen igazad van, brutális jelene(TEK) is tarkítják az előadást.
    Káromkodnak, isznak, verekszenek.Olyan nagyon mai. Amikor mi gyermekek voltunk, legalábbis mi védettek voltunk az erőszak, a szegénység, a veszekedések nyílt láttatásától. A szüleink halkan suttogtak arról (felnőtt voltam már, mikor elmesélték), hogy miből vegyenek cipőt, ételt, hogyan oldják meg, ha munkába kell menni, de betegek vagyunk, és a Belfegort, maximum a kulcslyukon át nézhettük. Nézd meg mi ömlik ma egy gyerekre, akár egy ártatlan “híradóból”. Vagy éppen meséből. Pinokkió véleményem szerint nem ellenszenves, minden gyerek feszegeti a határait, ha hagyják. És persze könnyen hajlik a könnyebb, rossz irányba, mert nem igazán tudja, hogy amit csinál, az rossz, egy gyerekben nagyon lassan alakul ki, a felelősség-, és félelemérzet. Éppen ez a fejlődéstörténet az izgalmas az egyébként valóban horror történetben. A “tapasztalt” pedagógus nekem nem feltétlenül mérvadó. Az viszont igaz, hogy nem igazán találta meg a darab sem a felnőtteket, sem a gyerekeket.

    • Nagyon köszönöm a véleményed.
      Persze ettől az enyém még nem változott.
      Nem értem, miért akarjuk a gyerekeinket még a színházban is a világ
      rémségeivel szembesíteni.
      Kapnak ők abból éppen eleget. Miért védjük ezt az álláspontot,
      ahelyett, hogy szépet, jót, értékeset adnánk neki,
      minden erőnkkel? Aki ezt kapja egy előadástól, pozitív energiákkal
      távozhat és a kinti borzalmakat is jobban fogja bírni.
      Engem ez az előadás lehúzott, elszomorított és kiürített. És továbbra
      is keresem a varázslatos kultúr eseményeket a
      lányaimnak. Szép napot!

  2. Ha végig gondolod az eredeti művet, akkor nyilvánvaló, az általad vágyott céljaidnak sehogy sem tud megfelelni a mű sem, különösen ha olyan “keserű öreg bácsi” mint Ascher Tamás rendezi. Dzsepettó elárulása, menekülése az öreg szabályokat követelő arroganciájától, zordságától, a tücsök “legyilkolása”, az állandó konoksága, és még rengeteg megtörténő “szörnyűség” egy felnőttnek is elég. De akit nem farag senki, az utca neveli, az törvényszerűen megy keresztül hasonló stációkon, épp ezért tartom felemelőnek, hogy minden szörnyűség ellenére a maga erejéből változni tud.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.