Hétköznapi történetek – sztereotípiák

 Angyal szállt le Budapesten

Angyal szállt le Adam LoRusso

A hetes, mint mindig, most is tömött volt; Alma a táskáját használta faltörő kosként, hogy valahogy felszállhasson. Beljebb nyomakodott, a csukló felé – ott majdnem mindig talált egy zugot, ahol könyökét a rúdnak feszítve elálldogálhatott fél lábon a leszállásig.

A zsúfolt busz belsejében a tömeg szétvált, az üresen maradt tér közepén, kétszemélyes ülésen magányos alak kuporgott. Aha, büdös homeless, állapította meg számottevő BKK-s (korábban BKV-s) praxisára alapozva Alma, miután egyetlen szempillantással felmérte a fintorgó utasokkal szegélyezett gabonakört. Utat tört magának a tömegen keresztül az üres ülés felé. Náthás volt, így szagokat nemigen érzett; a hatodik hónapban járva a lába már a rá váró álldogálás gondolatától dagadni kezdett, ráadásul élete egyik legizgalmasabb beszélgetését egy különösen mocskos hajléktalannal folytatta hajdan – múltba tűnő, valószerűtlen őszi délutánon, a Duna-part egyik kiskocsmájában. Úgy döntött tehát, leül. Az egy szem ülőhelyre.

Rögtön látta, ezúttal tévedett: nem hajléktalan az, hanem bolond.

Elhelyezkedett, és a biztonság kedvéért visszatartotta a lélegzetét, miközben szomszédja felé fordult, hogy tüzetesebben szemügyre vegye. Rögtön látta, ezúttal tévedett: nem hajléktalan az, hanem bolond. Magában motyogott, meg-megrázta a fejét, időnként hangosan felvihogott. Szemmel láthatóan jól érezte magát.
– Nehogy már mellé üljön. Még kárt tesz a ruhájában. Vagy magában. A gyerekre se gondol? – A kapaszkodónak préselődő negyvenes nő a hasa felé bökött az állával. A mozdulat vulgáris és agresszív volt egyszerre. Alma úgy érezte, a nő betolakodott az intim szférájába. Elöntötte a harctéri idegesség.
– Na és, ha bolond? Engem meg Almának hívnak, mint egy gyümölcsöt, ráadásul nem szőrtelenítem a hónaljam – vetette oda foghegyről.


Ebben a pillanatban könnyed érintés súrolta a könyökét. A szomszéd volt az. Nem is tűnt bolondnak, a tekintete tiszta volt, csak a szája széle rángatózott az elfojtott nevetéstől.
– Mi az: csíkos, és folyamatosan indexel? – súgta.
Először nem is értette. Akkor a férfi feléje hajolt (micsoda gyönyörű szeme van, hasított bele a felismerés), és a kitörő kacagástól fuldokolva mondta:
– Signal fogkrém megelőzi a fogszuvasodást!
Nem akart nevetni, de a bárgyú poén csiklandozni kezdte, mint a tüsszentés. Először csak elmosolyodott, aztán hangosan vihogni kezdett. Különös, felszabadult érzés volt, hirtelen megsajnálta a tolakodó negyvenest, aki megütközve nézte. Felé fordult, de a férfi megelőzte: felállt, és immár hangosan elismételte a viccet.
A busz közönsége hullámzani kezdett. Mint valami flashmob-ban, először itt, majd ott harsant fel a nevetés. Signal fogkrém úgy söpört végig a hetesen, mint a ciklon. Alma boldog volt. A gyerek rúgott egyet a hasában, és Alma tudta, miért. Mert a reggeli csúcsforgalomban csoda történt.
Az ablak felé fordult, a férfi azonban nem volt ott. Leszállt valahogy? Vagy egyszerűen felrepült, és a semmibe tűnt?

Cohner Judit

***

Női fejek Lisa Bunchofpants

Test és lélek

Már az csodálatra méltó volt, ahogyan műkörmével megbillentette a lift nyomógombját. Ezt a kompetenciáját fel sem mértük a kiválasztás során, mégis milyen ügyes! „Női testben férfi lélek, olyat hozzál nekem!” – visszhangzott bennem a vezető egyértelmű kérése, amikor a pozíció betöltéséről beszélgettünk.

Nemzetközi multinál egyetlen kiválasztással ilyen frappánsan javítani a statisztikát: Külföldi. Női. Vezető. Rágondolni is gyönyörűség.

Mindketten a földszintre igyekeztünk, a cégben ez nem a kijáratot jelenti, hanem a büfét. Galambszürke kiskosztümében is feltűnő jelenség volt, hollófekete festett haja szögegyenesen omlott alá és keretezte túlszoláriumozott arcát. Baktattam mögötte és elégedettséget éreztem. Nemzetközi multinál egyetlen kiválasztással ilyen frappánsan javítani a statisztikát: Külföldi. Női. Vezető. Rágondolni is gyönyörűség volt. Máris hallottam lelki füleimmel, ahogyan a bankszámlámra rásuhan a bónuszom. Elnyomtam egy félmosolyt, mert korábban gondos feng-shui szakértőink nem számoltak azzal, hogy a tűsarok furcsán beleragad a műszál-padlószőnyegbe, megnehezítve ezzel a tökéletes vonulást. Persze modelléknél nincs lehetetlen, megy ez neki is. Finom bőr táskájából ekkor hangosan kiszólt telefonja – Adele Someone like you slágerével – nem baj, majd megtanulja azt is, hogy mi itt mindig némítunk. A büfé sorában állva negédes fennhangon fogadta első hívását a céges telefonon, mindannyian megtudhattuk, hogy „for sure”, hogy ott lesz a „meetingen” „gladly” és hogy részéről a megtiszteltetés. Máris láttam magam előtt karrierje kisfilmjét, ahogy Miss Nőitestbenférfilélek kilép a tűsarkúból, hatásvadász módon hátradobja hosszú haját, és résnyire összehúzott szemmel, ordítva rohanni kezd, beleveti magát a cég esőerdejébe és macséta kardjával kíméletlenül hadonászva, eufórikusan zúzza szét a szervezetet, amelynek vezetőjévé tették. Láttam az értelmetlen és elvtelen lelkesedést, a kérdésnélküli végrehajtást és a földre hulló fejeket. És láttam, amint este hétkor gyártom a felmondásokat.

–          Ö dájet kók end ö jogört, plíz – mondta némi megvetéssel a hangjában, lassan, hogy a büfés lány is értse.
–          Jogört? – siklott át a büfés lány kérdő tekintete rám.
–          Joghurtot kér – mondom egykedvűen, mire a büfés lány arca felvidul. – Te is azt kérsz?
–          Nem. Én egy gombás melegszendvicset és egy Balaton szeletet. Légyszi.

M.E.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.