Mindenki beláthatja, hogy kevés kellemetlenebb dolog van, mintha a barátod a te jelenlétedben a szerelmednek udvarol. A még ennél is kínosabb helyzetek egyike, ha ez a bizonyos jelenléted, mondjuk úgy, csak jelképes lehet. Ugyanis meghaltál sajnos, és szellem-formádban se szólni, se tenni nem tudsz a gaz árulás ellen.
Molly és vigasztalója (Vágó Bernadett és Mészáros Árpád Zsolt), akit siratnak, már csak szellemként van jelen
A Ghost ezt az alapötletet viszi végig kitűnően – a film sikere nyomán 2011-ben musical is született, melynek magyar premierje a hét végén volt a Budapesti Operettszínházban. S aki kicsit fázik a szellemektől, azokat megnyugtathatom: istenien énekelnek – mintha továbbra is emberek lennének. De túllépve a szavak (szellemes) kiforgatásán, valóban kihívások előtt állt a színház e premierrel. Folyamatos, áttűnéses játék folyik szellem- és embervilág között, és ebben nem áll rendelkezésre a film műfaji áttételessége: tőlünk néhány méternyire játszó hús-vér színészeknek kell tökéletes illúziót kelteniük.
Molly és Sam – már gyász a szerelem
Én például attól tartottam, Dolhai Attila telivér férfi-mivolta ellenáll a szellemmé válásnak – de be kell vallanom, tévedtem. Dolhai laza és természetes, könnyedén veszi az átlényegülést, és olyan nehéz helyzetek is gördülékeny hitelességgel zajlanak a színpadon, mint a bevezetőben említett „édes hármas”, sőt nézőként még akkor sem éreztem kínos feszengést, amikor az egyik énekes úgy énekelt duót a másikkal, hogy közben kettőjük között állt – persze csak asztráltestként – a számukra láthatatlan harmadik.
Molly – az összeomlás
A színházi illúzió bizton számíthat vizuális edzettségünkre (bármit látni vélünk, ha a művészi hatalmak és a technika úgy rendelik), de persze KERO mester rendezése nem csak erre bazíroz. Ott van neki egy meglehetős masinéria, amit tökéletesen kihasznál. A Khell Csörsz díszleteiben megidézett világ New York elidegenedett felhőkarcolóit láttatja, érzékelteti, ahogy egymásba fonódik a pénzért folytatott hajsza banki jólfésültsége és kültelki, durva őszintesége. Tömegek rohannak folyton, és táncukkal közben hatékonyan gördítik előre a cselekményt. Látszik, hogy Kerényi Miklós Gábor egy jól kézben tartott csapatot ural, melyek szólistái tehetséggel és elkötelezetten teljesítenek az új darabban is. Dolhai és Vágó Bernadett szépen énekelnek és szép párt alkotnak a színpadon. A rosszfiúkat mindenkor hitelesen képviseli – most is – Mészáros árpád Zsolt, a rossz szellemeket pedig – elmaradhatatlan hosszú bőrkabátjában – Szabó P. Szilveszter. (A tinik kedvéért: ebben a szerepben Brasch Bence is bemutatkozik – a démonok legyenek vele!).
Muri Enikő és Kerényi Miklós Máté – Molly és Sam
A másik szereposztás kimondottan különleges. Ott az XFactoron feltűnt Muri Enikőt fedezi fel a magyar musical-színpad és hozzáadják férfi főszerepben a különleges alkatú Kerényi Miklós Mátét, akit volt szerencsém jó néhányszor megcsodálni táncosként és énekesként is: alkatilag ő igazi Puck, bizonyára különleges szellem-átlényegülést hajt végre a darabban.
A valódi színt a halavány szellemek és vergődő emberek világába a filmben Whoopi Goldberg hozta – ő a két tartományt összekötő médium. Ízléses, (ön)ironikus ötlet a rendezéstől, hogy személyében is megidézi a színésznőt, akinek szerepét most Szulák Andreára bízták (a másik szereposztásban a karakteres Peller Anna kapott nagy lehetőséget, reméljük, él majd vele – megérdemli, hogy drukkoljunk érte).
Szulák Andrea és kar-társai – tobzódás színben, táncban és pénzben
Szulák maga az élet – nem másolja Whoopyt, mert nincs is szüksége rá, de az általa hozott figura bumfordi ízléstelensége igazi élvezeti forrás a nyomasztó sztoriban, hálásan nevetünk harsány ruháin és összeakadó lábain, amint Kacsa Karolaként becsámpázik a bankba.
Az Operett él és virul – ezt tanúsítja az új premier, mindenki a helyén van, primadonnától a zsinórmesterig. És a Ghost dalait már csak játszani kell – sokat, sokat – hátha megszületnek belőlük a várva várt slágerek is.
“Szellemes” tánc Sammel
Előadásfotók: www.operettszinhaz.hu