THOMAS HOOD (1799 – 1845)
Ben ifjú volt, vállas, derék,
Ács volt mestersége.
Szerelmese Sally Brown volt,
Egy hölgy kis cselédje.
Sétán, egy nap találkoztak
Vad matróz-fogókkal;
Míg Sally rögtön elalélt,
Bent fogták, marokkal.
fotó: flick.com, Iker Merodio
– Hozz egy pohár vizet!
Ne félj, én itt vagyok!
– Állj fel, és tölts magadnak! Mosogatok.
Ne félj, én itt vagyok!
– Nem érek rá, nem tudok felállni! Azért kértem, hogy …
Segíteni sajnos nem tudok!
– Tessék!
Sajnos többet nem adhatok!
– Köszönöm.
Ne félj, én itt vagyok!
– A telefon csörög, felveszed?
Ne félj, melletted leszek!
– Téged keresnek!
Nem kell félned, megleszek!
– Már, megint az Isten b*** meg!
Akarnak, amíg lehet…
– A kemo lejárt, nem műtenek!
Ne félj, én itt vagyok neked.
Védve vagyok
Hideg a csend
Készülök, de
Fázom itt lent.
Felijedtem.
Sötét van még.
Elaludtam?
Nem csörgött rég.
Szemem nyitva,
Simít a zene,
Dereng a fény
Táncolok vele.
Nyújtózok érte
Megérintem egyszer,
Megjött a tavasz
Azonnal kelj fel!
fotó: Amba Coltman, flickr.com
A Rémálom szétszakadt,
Gyomorgörccsel ébredek,
Verítékkel a sötétben,
Szemeimmel kérdezek,
Merre vagy?
Hiányodat most érzem.
Üres és hideg az ágy
Mellettem maradt az illatod
És bennem a vágy,
Hogy behunyjam a szemem.
Itt vagy azt képzelhetem.
Nekem csak ez jutott.
Napközben a hideg kéz
Hogy nem lehetsz velem,
Megérintett, lelkemig ért,
S pánikba estem.
Mely estig nyomasztott,
Álmot még se rosszat
Se jót nem hozott.
De kattan a fény,
A Rémálom szétszakadt,
Betoppantál, nevetsz.
Így újra kisüthet a Nap!
2018-03-02