Életünk tele van hétköznapi hazugságokkal. De mi történik, ha egy olyan emberrel élünk együtt, aki soha nem hazudik? Aki sem kimondani, sem elfogadni nem képes nem igaz dolgokat? A tizenöt éves Christopher ilyen ember. És a világ, melynek ebben a különös esetben hozzá kell alkalmazkodnia, nem lesz ettől rosszabb. Sőt.
Aki – mint én – nem olvasta Mark Haddon sikerkönyvét, az tapasztalni fogja, hogy a folyamat így, fordítva is működik: miután a Centrál Színház előadásán megelevenedve látjuk a történetet, elkezd nagyon érdekelni A kutya különös esete az éjszakában „papírformája” is.
Az ellenfényben éppen hogy hétköznapiságunkat láthatjuk élesebben, annak minden ellentmondásával, kisstílű megalkuvásával.
Kovács Krisztián – Christopher szerepében (fotó: Rick Zsófi)
A fiú. Aki nem tudja elhessegetni a valóság zavaró tényeit. Nem tudja elfogadni, hogy egyszer csak nincs a kutya, akit szeretett. Hogy egyszer csak van az anya, aki már nincs (vele) egy ideje. Hogy nem az van, amit mondanak… És keresi a valós tényeket – nem csak a matematikában, hanem az életben is. Aki autista – de nem ez a lényege.
Az anya: Aki nem tudja elfogadni, hogy nem lehet „igazi” anya. Bújós, dédelgetős, gyerekével büszkélkedős. De azt sem tudja elfogadni, hogy elhagyta a gyerekét.
Pokorny Lia az anya szerepében (A kutya különös esete…, fotó Rick Zsófi)
A szomszédok, akik szeretnék, ha nem tudnának-látnának semmit. De azért azt is szeretik, ha mindenről tudnak.
A hivatalos emberek, akik megzavarodnak, ha az ő rendszerükön kívül más rendszerek működnek és nem sikerül mindent belegyömöszölni az aktákba.
A fejlesztő pedagógus, aki itt szinte tökéletes – tanítani kéne az ilyet.
Az Egerek és emberektől Peter Shaffer Equusáig sok színpadi sikerdarab magja a „különös ember”, aki kovásza a felgyorsult időnek-cselekménynek, ami a színház sűrítő művészetének úgy kell, mint egy falat kenyér. De sosem szabad azt hinnünk, hogy ezek a darabok az extremitásról szólnak. Az ellenfényben éppen hogy hétköznapiságunkat láthatjuk élesebben, annak minden ellentmondásával, kisstílű megalkuvásával. Ebben a darabban például azt, hogy egy rejtély kibogozása hogyan vezet el egy csomó más titok megfejtéséhez is. Hogy mindez hitelesen történjék, ahhoz elengedhetetlen, hogy ne csak egyetlen szereplő – a különleges – emelkedjen ki, hanem súlya, minősége legyen a többieknek is. Ez különös arányérzéket kíván a rendezőtől, a művészektől.
