FÉRFIKÖNNY

fotó: Caitlin Caity Tobias - flickr.com

fotó: Caitlin Caity Tobias – flickr.com

Egy kopott padon üldögélt a langyosodó áprilisi napsütésben. Arcát takarta a baseball-sapka, szemén napszemüveg. Szétvetett térdei között pár szál hervadozó nárciszt lógatott, néha hozzáütötte a fekete melegítőnadrág szárához. Időnként megsimította gondozott kis szakállát, és nagyot sóhajtott.

Láttam rajta, valami bántja. Melléültem. Pár perc múlva kérdezés nélkül, halkan, szinte magában dünnyögve elkezdett beszélni.

Folytatás

A decemberi tél üzenete

foto-teli-5-4

Az ózonillatú, fenséges téli erdő különös látomásokat kelt életre mikor minden porcikáját belepi a puha, vakító hó.

A fehér színpadon játszók kisebb-nagyobb eséllyel, de rendületlenül keresik a létfenntartáshoz kitaposott ösvényeket, folytonosan megújulva, az élet körforgásához igazodva.

A valóságos látomások erdejében, a szikrázó napsütésben, gyémántként ragyognak a lágyan egységbe kapaszkodó kristályos hópelyhek.

Folytatás

Búcsúzom, kedvesem

Hargitai Lilla

Búcsúzom kedvesem. Az akváriumban épített kalitkád ajtaját ma éjjel véletlenül nyitva hagytad. Fogytán az időm: nem tudok visszanézni, ezúttal nem integetek, mint régen, annyiszor. Elhagyom a kastélyom, már nem otthonom többé. Búcsúzom a halaktól, tündöklő táltosaimtól, feketéktől, fehérektől. Hátrahagyom timpanonos palotám és gazdagságom. Csillogó csiszolt gyémántomat a kapu mögé rejtem, hogy biztonságban megmaradjon, ha keresnéd. Házunkat bozót és tüske veti be már, száz év is eltelhet, míg egy herceg keresztülvágtat majd rajta, de már nem talál. Kibontott szárnyú napernyőm védje lelkedet, nyitva hagytam, szálljon áldásom reád.
Folytatás

Minden más és ugyanaz

Ősz

Hallani a falevelek hullását. Alig nesz, ahogy a tengernyi álmos sárga libegés földet ér. A

pirosak sem nehezebbek, így nem is hangosabbak, noha mély színüktől azt várná az ember,

hogy határozottabban verekedik át magukat az ágak közt.

A sok puha landolás állandó motoszkálássá áll össze, mint mikor elvackolnak az állatkák

télre.

Csendben lépjünk rájuk, hogy fel ne ébredjenek.

rokafarok

 

Variációk fehérre

Gyermeklelkűeknek porcukrosak a fák.

Gyomorbajosaknak szódabikarbónásak.

Függőknek amfetaminos – legenyhébb esetben.

Munkásoknak mészporos, cukrászoknak sütőporos.

Nővéreknek vattapamacsosan puha a táj.

Holle anyónak dunyhából-tollpihés.

Tisztaságmániásoknak korpás.

Pékeknek lisztes.

Telebendőknek darakása ül minden ágon.

Nekem meg sosemvolt hercegnők púdere porzik.

ut