Török Zsuzsa Gyöngy

Török Zsuzsa Gyöngy névjegye

Független újságíró vagyok, még a pályán, de nem tudom, holnap is kellek-e? Rádiós, televíziós múlt után most írok. Napilapba: tudósításokat, interjúkat. A Kisalföld mellett a Klubrádiónak is dolgozom. És ha sikerül egy percnél hosszabban kibámulnom az ablakon, még az ihlet is elkap, olyankor novellák születnek, regény készül. 2016. december

Monopoli Capitulátusz! – magyar anyák délolasz útinaplója

4. nap

Francesconak hívják a férfit, aki minden reggel elénk lendít két capuccinót, meg két vizet. Megszokni látszik, hogy ellentétben a törzsvendégekkel, mi sose csak egy süteményt eszünk, megadóan magyarázza többféle nyelvet keverve, hogy melyikben milyen cukros krém van. De amiben véletlenül nincs, abba ken Nutellát, csokoládét vagy lekvárt. A délolaszok ezt eszik reggelire. Mindig. Csak édeset. Mi szénhidrátsokkot kaptunk, de kitartóan majmoljuk a délolaszokat. Ma már a kávét is állva ittuk, ez ott így trendi. Nem csinálnak neki szertartást, beugranak, bedobják, haladnak. Sose capuccinót, mint a külföldiek, csak ristrettót vagy eszpresszót.
JOzuSzusi4Florabarban

Folytatás

Hova mennek, esküvőre? – magyar anyák délolasz útinaplója

3. nap
Kezdünk a délolaszokra hasonlítani: egyre később kelünk, és egyre több kávét iszunk, hogy ébren tudjunk maradni. A citromos pogácsa kicsit kihűlt, és nem várt meg minket, aki sütötte. Nem is baj, legalább nem hálaistenkedtük el az egyébként is elúszni látszó napunkat.
Alberobellóba készültünk a trollokhoz, Google barátunk segítségével. Napi egy busz közlekedik Nociba, onnan lehet vonattal tovább utazni és megnézni a trulli kunyhókat. A Google viszont nem jelölte, hogy hol van a buszmegálló. Sebaj, a kávézóban biztos segítenek. De sajnos a délolaszok nem beszélnek idegen nyelveket, így olaszul próbáltak meggyőzni minket arról öten, hogy 1. Nincs ilyen település, hogy Noci, 2. Nincs buszközlekedés Molában, 3. Maradjunk inkább és igyunk még egy kávét!
3napElsőkép

Folytatás

Na, itt a homokos tengerpart! – magyar anyák délolasz útinaplója

2. nap
A keddi capuccinónál nélkülözni kellett a kerítésfogú, villogó szemű baristát, aki a reggeli végére azért hál’Istennek előkerült, és  frissen préselt gyümölcslével kedveskedett magának. Nekünk meg azzal, hogy citromkrémmel töltött süteményt ígért másnapra, és megkérdezte, hánykor óhajtunk reggelizni, mert a citromos kalóriabomba melegen jó és frissen készíti nekünk ő. A 10 órát korainak találta, mondta, hogy lehet ám később is, de mi nyaralni akarunk egész nap, nem aludni, ennek örömére azért még elfogyasztottunk néhány pitét, tekercset, croissant-t és még pár nagyon édes, töltött izét, majd a jókedvű “csao bella” búcsúzásra kivonszoltuk az egyre növekvő fenekünket a bárból.
2napSzusésLanya

Folytatás

Primitivótól Brindisig – magyar anyák délolasz útinaplója

1. nap
Na. A délolaszok későn reggeliznek, és tökre rendben van, hogy mi is délben kezdünk el különböző édes süteményeket majszolgatni Debora barátjánál Mola di Bari egyik bárjában, ahol összesen csak egy asztal van. A tulaj nagyon délolasz, a szeme ragyog, a mosolya ördögi, a nevét nem tudjuk, de isteni kávét főz, a kávéfőzője szuperszonikus, az is csillog-villog és néha felemelkedik.
A délolaszok fél pillanat alatt főzik a capuccinót, amit röptében kell elkapnod, és ők megisznak belőle naponta tízet, állva, míg a kasszánál a fizetésre várnak.
A délolaszok nem koszosak. Csak nem feszülnek rá a tisztaságra. De. Debora szállodája, a Citofonare olyan guszta, meg tiszta, hogy enni lehetne a földről.
SzusMotor

Folytatás