Rodé Klára

Rodé Klára névjegye

Magamról csak ennyit… Igazság, hogy az írás örömforrás, és nincs korhoz kötve. Én magam is rátaláltam, igaz túl az életem delén. Érlelte az idő, a vég nélküli tapasztalás és az olvasók lelkes bíztatása. Mozgalmas utam, marketinges végzettséggel, karrierépítéssel, hivatással, versenytánccal, szerelmekkel, később lányaimmal, unokámmal, elveszített férjekkel és szülőkkel, kiapadhatatlan forrásnak bizonyult. Valóságos történeteim szomorú, néha ironikus vagy humoros, sőt pikáns mozaikjait novelláskötetbe gyűjtöttem. A Hatfejű sárkányfemina, 2014-ben jelent meg. Előző évben készült el az Életre keltek mini album, a tárgyak „személyének” egypercesei. Első kisregényem, Az arcnélküli férfi (2016). Írásaim helyet kaptak az Őszi varázs és a Kézen-fogva antológiákban is. Jó megfigyelő vagyok, meglátom a szépet és a groteszket egyaránt. Mindenről írok, amit érdekesnek találok a mindennapi életben, versekkel is próbálkozom. Szerencsés vagyok, az írás a hobbim, az életem része lett. A Mimind portálon összeszokott írótársaimmal együtt, Molnár Gabriella szerkesztő irányításával és mentorálásával publikálunk. Sokszínű, érdekes, de mindenképpen változatos verbális és képi anyagot ígérünk minden kedves leendő látogatónak, olvasónak. Szeretettel: Rodé Klára

TÁNCSZERELEM

fotó: Szente Melinda

fotó: Szente Melinda

A nemzetközi kiállítás zárófogadását a házigazdák, a résztvevők nagy meglepetésére, a közeli városszéli erdő díszes vadászházában rendezték. A szemerkélő, ködös időjárással nem törődve, Vera és csapata a szállodában felhajtott ajándék konyak után harsányan igyekezett oda. Folytatás

FÉNY A RÉSEN

fotó: Rolo Tomassi flickr.com

fotó: Rolo Tomassi flickr.com

 Január elején a természet szűkmarkúan mérte az áhított napfényt. Nagyon korán besötétedett, ahogy az télen megszokott. A dombon álló ősi kastély komor falai félelmetesen nyúltak az égbolt felé. Versenyeztek az udvart körülölelő magas fenyőfákkal. Feltámadt a hideg szél. A hold fogyatkozó, keskeny sarlója épp csak egy ezüst sávot húzott a tiszteletet parancsoló, nehéz, kopogtatós ajtó elé.
A baloldali szárnyban, az emeleten két, íves ablak világított sárgán, jelezve, hogy az épületben tartózkodik valaki.
A vándor, aki valójában jól ismerte a járást, prémes sapkáját szeméig húzta, és türelmesen várakozott földig érő bundájában a fa takarásában, a hóban. Korán érkezett. Vállán lógó táskájába belenyúlt, elemlámpáját ellenőrizte…

Folytatás

Rágógumi

 (a Hunyadi János út 4-6-8 novelláiból)

Szeretett szüleim nagy elszántsággal és még több izgalommal Budára költöztették családunkat, örökmozgó kisöcsém nagy örömére, aki  leginkább élvezte közülünk a cirkuszi mutatványokra hasonlító csomagolást, készülődést.
Városszéli kertes családi házunkból a Vár aljába csöppentünk, az első kerületbe, a „Hunyadira”.
A Lánchíd kőoroszlánjait magunk mögött hagyva a hatalmas, vörös csillaggal megfejelt alagút előtt kanyarodtunk felfelé.

...a hatalmas vörös csillaggal az Alagút bejárata felett... Fotó: FORTEPAN-ID867

…a hatalmas vörös csillaggal az Alagút bejárata felett…
Fotó: FORTEPAN-ID867

Folytatás

Kerti zsibongó

 

rode_kertivers

 Langymelegre váltott hűvösről az idő,
A hajnal  nem néma… élénk, csivitelő!
A derengésben már mozdulnak levelek,
Harmatot kortyolnak éneklő seregek.

Pintyek kottyantanak, a fakopáncs ébred,
Szorgos méhek zizzenve hordanak mézet.
Az élelmes szarka billegeti farkát,
A feketerigó lesi bokrok alját.

Cirmos vadász oson a kertben lopózva,
Elkapja a prédát, sietve vonszolja.
Méltósággal kel a napkorong az égen,
Derűsen szemléli, hogy a kert már ébren.