fotó: BobPeterson, flickr.com
“Gyere velem repülni” – szólt a darázs a virágnak
“Tapadj az ágra mellé,” – szólt a virág a darázsnak.
(Weöres Sándor)
Weöres Sándor – i költői filozófiával szól e két sor a “se veled, se nélküled”-ről, az örök nem egyezésről, a férfi-nő pólusról – és annál még sokkal többről is.
Weöres Sándor ABC -je egy 25 kis versből álló gyűjtemény a magyar betűkre. Csak egy ötlet – mondhatni, és némelyik nem is több annál. Néhány azonban egy hangban megkapaszkodva felszárnyal, és zsongani-bongani kezd.
A nyelvbűvész-filozófus túllép a játékon, magasabb régiók felé, íme, már a B-ről elrugaszkodva: misztikus homályból indulva (az emberi test, a zsigerek homálya ez, vagy templomi boltozatoké vajon?), hogy eljusson a Szerelem-betűig (ami itt sajátságos módon az S) …
„Szállodai szorongás” – íme, már nevet is adott neki, annyira nem hagyhatta figyelmen kívül; szinte mindig hatni kezdett rá, ha belépett egy hotelbe. Enyhén már lent a hallban is, de ott a sürgölődő emberek, a virágok illata, a fények elnyomták az érzést. Aztán a liftben, majd a folyosókon… szép lassan, alattomosan erősödött.
Amennyire fel tudja idézni, nem kötődik semmilyen rossz élményhez. A „jobb napokban”, amiket látott, napsugaras floridai hotel is szerepelt, meg amszterdami belvárosi is – igaz, ott annyira magányos volt, hogy ha a hivatalos programja végeztével visszamenekülhetett a virágokkal zsúfolt, holland mértékkel mérve tágas, különleges mű-rusztikussággal otthonosnak álcázott szobájába, csak arra volt ereje, hogy a franciaágyra vetve magát, sírva azt kérdezze: mi a fenét keresek én itt?
FOTÓ:flickr.com
Mit keresek, mit keresek? – ez járt most is a fejében, ahogy kilépett a liftből, és próbálta a helyes szobaszám felé irányozni lépteit. Persze, mi sem természetesebb. Meglátogatni egy régi barátot, ezen senki nem akadhat fenn, még én magam sem – gondolta. Az ajtónálló visszaköszönt, a portás bólintott: a vendégekhez további vendégek jönnek látogatóba, nem újság ez nekik. Folytatás
Olvasnivalót keresek lefekvés előtt. Élvezetes legyen, de ne kavarjon fel annyira, hogy ne tudjak elaludni – hopp, ez éppen jó lesz: Hunyadi Sándor novellák. Nemsokára nyakig merülök a kisvárosi hölgyek, deklasszált grófok, boldogulni igyekvő polgárok és kiszolgáltatott cselédlányok világába. Aki sosem olvasta, az is ismeri, legalább a Bakaruhában film képeiből. Hunyady Sándor novellájából írták … és egy esztéta , “cselekvő filmnek” nevezi, mint olyat, „mely képes aktívan formálni a társadalmi tudatot”.
És való igaz: Bara Margit és Darvas Iván páros szépsége az első, ami felidéződik bennem, de fényük mögött ott sötétlik az Édes Anna fojtottan kegyetlen világa, mintha annak megszelídített változata lenne: itt nem ölnek. Legalábbis nem direktben.
