A faluban élt egy javasasszony és sok paraszt, minden egyéb jó messze volt, a falusiak nyugalmát nem zavarta semmi. Amikor egy paraszt, vagy annak gyereke, asszonya, tehene, estébéje megbetegedett, akkor elment a javasasszonyhoz, és az a főzeteivel meggyógyította. Persze volt bőven, amikor nem sikerült, de azért sokszor igen.

Egyszer az egyik paraszt azt mondta, hogy ő ugyan nem biztos benne, de lehetséges, hogy a javasasszony az ördöggel cimborál. A többi paraszt elgondolkodott, amennyire futotta tőlük, és elismerték, hogy ők sem biztosak benne, de lehet.

Levelet írtak tehát a közeli püspökséghez, hogy küldjenek ki egy szakértőt, hogy megállapítaná, hogy a javasasszony az ördöggel cimborál, vagy sem.

A püspökség kiküldött egy hivatalos egyházi személyt, aki ott helyben elvégezte a szakértői vizsgálatot, és megállapította, hogy a javasasszony az ördöggel cimborál, azonnal el is szállíttatta a városba, ahol rövidesen máglyán elégették.

Egy riporter érkezett a faluba, és megkérdezte a parasztokat, hogy nem bánják-e, hogy most már senki se fogja gyógyítani őket.

– Nem gondoltuk, hogy ez lesz a vége – mondták a parasztok.