Abody Rita bejegyzései

PÁ

-
Hozzászólás

Abody Rita - Sorminta Reggel: a Nap kalandos órája: kizárólag úri szeszélyem Diktálja hogy a négy közeli Alternatíva közül melyik Boltot részesítem ma előnyben Tej és Kifli Szempontjából: utána hazamegyek, dolgozok Délutánig, hogy másnap is mehessek közértbe: míg a Világ a Világ.

A közért előtt azonban Változás: egy Ember fekszik a földön, körülötte narancssárga ruhás Mentősök guggolnak: járókelők Kommentálják az eseményeket. Közelebb megyek.
A sovány Férfin éppen Újjáélesztés történik: már kipreparálták a szakemberek: infúziót Fűztek a karjába: a szájából átlátszó Cső lóg ki: ezen keresztül Lélegeztetik: közben egyikük a Szívét döngeti a szegycsonton át: erőteljes ritmikus Mozdulatokkal. A Földön köröskörül különféle Műszerek: elektromos Kijelzők: imponálóan Nagy apparátus. Pár csepp Vér is. „Túrta az Orrával a földet, de nagyon” – mondja az egyik Néző.
Gondosan Szemügyre veszem a Férfit: jéghideg földön fekszik Érzéketlenül: vékony Kabátban a nyirkos januári Hidegben a lehorzsolt orrával: sokkal Melegebb kabátra lenne szüksége: a Fején sincs semmi: gyér Haja csatakos: valahova leeshetett a Sapkája. A Cipője viszont nagyon Jó: vastag talpú: vadonatúj: meleg Bőrcipő: talán Karácsonyra kapta. A Buszmegállóban állt: hirtelen Összeesett – ezt hallom az iménti nézőtől.

Két éve: hogy Anyám végérvényesen megszökött csillapíthatatlan Érzelmi sóvárgásaim elől: sehogy sem akart Megfelelni: most megnézem hogy is Csinálta pontosan: elkezdett Érdekelni a dolog Mikéntje

A Férfi vonásai Tökéletesen ellazultak: máshol Van: Alszik: teljes Nyugalomban tűri, hogy Dolgozzanak rajta és szájtátva Nézzék: nem kell Törődjön vele, nem az ő Felelőssége. Ujjai meg-megrándulnak: de nem tudni: az Élet pislákol-e benne: vagy az őt érő fizikai Attrocitásokra válaszolnak reflexből az Izmok. A Bőre fakó: illetve teljesen Kék: a kékesszürke különböző Árnyalataiban testrészek szerint: a füle Karimája: az orra Hegye: a csuklója. Néhol egészen szederjes a színe.
Ismerem ezt a Színt. A nagyanyám Keze: az apám Szája Széle és feje Búbja utolsó délutánján: szerelmesem Bőre színe a Vérmérgezéskor: anyám Arca két holt Hét után… Két éve: hogy Anyám végérvényesen megszökött csillapíthatatlan Érzelmi sóvárgásaim elől: sehogy sem akart Megfelelni: most megnézem hogy is Csinálta pontosan: elkezdett Érdekelni a dolog Mikéntje. De úgy látszik: a Férfiban még van Élet: újabb Eszköz kerül elő: a Filmekből ismert két Vasalóhoz hasonlatos Szerszámmal elektromos Ütéssel próbálják a mentősök dobogásra bírni a Néma Szívet. Újra és újra: nem hagyják abba: vagy Tízszer egymás után. Már legalább Fél órája tart. Hosszú.

Folytatás →

Az ifjú feleség

-
Hozzászólás

Abody Rita - SormintaEléggé nyápic alak volt Robi, vagyis Rob, ahogy a barátai hívták, sose tartozott az ún. „vonzó” férfiak közé – a fene a pofájukat, elég csak a bicepszüket villantani, és minden nő kifekszik – vékony volt, inas, a feje hosszúkás, a szája szűk, a fogai csapnivalóak.

Már húsz évesen kopaszodni kezdett, amit különféle kencékkel ideig-óráig vissza tudott szorítani, aztán egy magabiztos és halálra szánt pillanatban, úgy harminc felé, kopaszra nyíratta a fejét, és érdekes módon, ettől határozottan férfiasabb, érettebb lett. Viszont butának sose volt buta, és volt még valamije, egyetlen egy dolog, a zenei hallása, ami kellő ambícióval és megfelelő hangszerválasztással párosult: szaxofonozott. Komoly szintre verekedte fel magát. És mivel igencsak figyelt, hogy mikor hova lép, kivel barátkozik és miért, csakhamar lett egy eléggé jól menő jazz-zenekara is.

A zene szerelmén kívül kezdettől ez izgatta Robit: hogy hogyan csajozhatna sikeresen így, ilyen szerencsétlen testbe zárva?

A zenekar felállítása meg a ház és a garázs, ahol próbáltak, az első feleség apjának volt köszönhető, aki támogatta őket. Ja igen: mert a zene szerelmén kívül kezdettől ez izgatta Robit: hogy hogyan csajozhatna sikeresen így, ilyen szerencsétlen testbe zárva? De úgy találta, hogy a nők ostoba módon buknak a híres emberekre, ez is motiválta abban, hogy zenészként, több szorgalommal, mint tehetséggel, olyan sokra vitte. Nem is csalódott a számításaiban: a lányokat vonzotta a „menő” zenekar szólistája, és így módja volt viszonylag előnyös házasságot kötni. – Ami nem tartott soká, alig egy évig, de Rob pimasz módon nem mondott le szerzett jogairól, és nem tágított az após által vett házból addig, amíg cserébe nem kapott egy megfelelő méretű, stílusos loftot, ahol zenélni is lehetett.

Ezek után sokáig pazarlón bánt a nőkkel, hisz volt belőlük elég, Jól élt, gondtalanul, úgy körülbelül negyven éves koráig, amikor is kezdtek elszaporodni az ifjú zenészek, fogytak a honi szereplési lehetőségek, és Rob gondolkodóba esett, hogyan tovább. Megvolt a szakmai tekintélye, számos zenei díjjal dicsekedhetett, és egy alkalommal, mikor Rio de Janeiróban játszottak épp Brazíliába származott hazánkfiainak, új rajongója akadt, egy húszéves, magyar-brazil, sötét szépség, Baba személyében.

Folytatás →

Az áradat

-
Hozzászólás

Abody Rita - Sormintamit teszel? mit teszel majd, mikor rád kerül a sor, a te házadra, a te szobádra, nyugodt olvasósarkodra a kandalló mellett? csöndben érkezik, irdatlanul, ellenállhatatlanul, felemészti a kertedet, a küszöbödet, a konyhakövet, átmossa a házat, kisodorja belőle az álmaidat, a békés világba vetet hitedet, az érzést, hogy halhatatlan vagy és érinthetetlen, karizmatikus lény, egy ember, mit teszel majd akkor? félsz? félsz majd?összeszeded értékeidet, felhordod a bútort az emeletre, fogod a kölyköket meg az asszonyt, és menekülsz?eszedbe jut a kutya az udvaron, a kölykei? megnézed, rendben van-e a szomszédod? hálás leszel, hogy túlélheted, vagy átkozódsz a károd és az elvesztett idő miatt? elgondolkodsz? együttérző leszel ez egyszer, eszedbe jutnak a többiek, olyanok, akik nap mint nap megszenvedik természetanya kezének súlyát egész életükben? akik nem hagyatkozhatnak a társadalom segítségére, mint te? biztonságba helyezed szeretteidet, és azután visszafordulsz, visszamész a folyóhoz, az áradáshoz, a gátakra, segítesz építeni, pakolod a homokzsákokat, véded a többiek életét és tulajdonát? megosztod ételedet és italodat, megköszönöd, ha valaki megosztja veled? a földre köpsz, ha politikusok jönnek a gátra ásóval a kezükben és kamerákkal a hátukban, elfordítod szemedet a mutatványtól, nem beszélsz a riporterekkel, semmi szín alatt nem tűröd az ünneplést, mert túl sokat tudsz?

elmész onnan azután, ha elvonult az ár? vagy ott maradsz, szembenézel a következményekkel, átérzed a veszteségekkel küzdők fájdalmát, ott maradsz, hogy emlékezetedbe vésd a folyó irdatlan erejét?

virrasztasz éjszakákon át, pár órát alszol napközben homokzsákokra dőlve, véded azt a kis falut, ahol élsz, vagy szülőfölded szívednek kedves fővárosát, elmész onnan azután, ha elvonult az ár? vagy ott maradsz, szembenézel a következményekkel, takarítasz, szemrevételezed a rombolást, átérzed a veszteségekkel küzdők fájdalmát, ott maradsz, hogy emlékezetedbe vésd a folyó irdatlan erejét, és a temérdek holmit, amit a hátán cipel – élőket, álmodókat és holtakat? érzed-e majd akkor, hogy a folyó hogyan szolgál folyton-folyvást csendesen, nem hevesen, hogyan hordja eléd az italodat és hogyan hordja el az általad termelt mocskot életed minden áldott napján? és néha, amikor rád tör az Idő, mint az Áradat, és az Áradat jön, mint az Idő folyama rád, hogy mindenedet elmossa, elsodorja, egész apró mindenségedet, AKKOR, mikor a folyó azt akarja, hogy emlékezz, emlékezz rá, akkor —
emlékezni fogsz?

„Palackba zárt üzenet” performance, 2013.06.15. Budapest

MUSKÁTLI GRÁTISZ

-
Hozzászólás

Abody Rita - SormintaRémálmom volt – futván futottam, lélekszakadva, hogy időben odaérjek, rémülten, hogy lemaradok, pedig előbb indultam, és mikor a hely közelébe értem, láttam is, hogy irdatlan hosszú, tömött sor kígyózik az utcában, mintha ostrom lenne és kenyérért állnának – csupa nyomorult külsejű, idősebb ember, szorongó, sóvárgó arccal.

Gyors számvetést készítettem fejben, érdemes-e beállni, marad-e, amikorra odaérek, vagy jobb, ha meg se próbálom. Aztán úgy döntöttem, beállok mégis, hátha jut belőle – hisz ráérek…- Ekkor vidám, pörge tánczenét hallottam, nézelődtem, melyik nyitott ablakból jöhet, míg rájöttem, hogy épp most ébredek fel, verejtékben úszva, és a mobilom szólongat ilyen virgoncan…

A jólelkű Hivatal ingyen muskátlit ad kerületi lakosoknak, fejenként három tövet, lakcímkártya felmutatása fejében…

Rápillantottam: jobb, ha sietek, le se zuhanyoztam, csak felkaptam valami átlagos göncöt, „rejtőszínt”, ami átlagos öregasszonnyá tesz, amolyan vásárláshoz valót, meg a lakcímkártyámat. És elindultam a falragaszon megadott helyre, a pár saroknyira lévő utcába. A falragaszon, amit napok óta látok, az szerepel, hogy kedvenc kerületemben, a hegyek és vizek földjén, ahol élek, a jólelkű Hivatal ingyen muskátlit ad kerületi lakosoknak, fejenként három tövet, lakcímkártya felmutatása fejében, szombaton reggel nyolctól délig…

Sietős léptekkel iparkodtam a megadott hely felé, még fél nyolc se volt, szembejött egy asszony egy fehér nejlonszatyorral, amiből piros muskátlifejek kukucskáltak kifelé, de ő másfelől jött, nem a muskátliosztásra kijelölt utca, hanem a másik irányban levő tér felől. Máskor figyelni szoktam az ilyen „jelekre”, de most nem hagytam eltéríteni magamat, biztos máshonnan szerezte, gondoltam, és befordultam a mondott utcába. És hát igen, ott volt az álomban látott sor, már vagy kétszáz ember ácsorgott fél órával nyitás előtt, mindenki várta az ingyen muskátlit, még operatőr is jött, aki filmezte a fegyelmezetten várakozó tömeget. Míg a sor végére mentem, néztem a sorban állókat: igen, főként közép- és időskorúak, leginkább hölgyek, bár akadnak azért ifjabbak és férfiak is, ám korántsem olyan nyomott társaság, mint álmomban, ellenkezőleg, többnyire jól öltözöttek, és kedélyesen beszélgetnek erről-arról, virágok gondozásáról, kertről, időjárásról. Beálltam hát, hallgattam a zsolozsmát, és álltunk.

Folytatás →