Hirdetés
A Jézuska hozza?

A Jézuska hozza?

Küszöbön a karácsony, és bizonyára sok szülőben felvetődik, mit mondjon, ki hozza az ajándékot a fa alá. Hogyan oszlassa el a gyanakvó gyerek kételyit? Szabad egyáltalán eloszlatni? Egy anyuka szakértőnkhöz fordult kérdéseivel.

Hirdetés
Hirdetés

"Kedves Kránicz Ágnes!

Ötéves Panni lányunk már nagyon várja a Jézuska érkezését. Bár nem vagyunk vallásos család, eddig nem volt szívem elmondani neki, hogy nem a Jézuska, hanem mi tesszük a karácsonyfa alá az ajándékokat. Panni unokatestvérénél azonban az angyalok hozzák az ajándékot. Kicsit összezavarodtam: mit mondjunk a gyereknek? Meddig tartsuk fenn a mesebeli látszatot? Nem hazugság e?

Üdvözlettel: egy anyuka"

A Jézuska hozza?

Kedves Anyuka!

Jól tette, hogy még nem világosította fel Pannit. A szóban forgó ünnepek misztikus alakjai, a Mikulás, a Jézuska, az angyalkák világnézettől függetlenül is nagyon fontosak. Mint a mesehősöket, őket is emberfeletti képességekkel ruházzuk fel, akik tudnak a jó cselekedeteinkről, ismernek és szeretnek bennünket úgy, ahogy vagyunk. Bár a Mikulás olykor virgácsot is hoz, azért a gyerekek tudják, hogy mindenki kap valamilyen ajándékot még akkor is, ha egy kicsit rosszalkodott. Ez nagyon fontos a gyermeki gondolkodás harmonikus fejlődéséhez: megélni a feltétel nélküli elfogadást, a gondoskodást, a szeretetet. Ebből a szempontból mindegy, hogy a Jézuska vagy az angyalok hozzák-e az ajándékokat.

A gyermeki gondolkodás az óvodáskorig egyfajta mágikus világképet tükröz. A szubjektív és az objektív, a fantázia és a valóság között nem olyan éles a határ, minden mindennel összefügghet, a hó azért esik, hogy hógolyózhassunk, a szelet fújja valaki… Aki képes így gondolkodni, az elhiszi, hogy ha elképzel valamit, amire vágyik, akkor az akár meg is valósulhat. Vajon érdemes lerombolni ezt a gondolkodásmódot? Nem! Inkább arra kellene törekednünk, hogy felnőttként is képesek legyünk rá, hiszen az életünkben is csak az tud megvalósulni, amit el is tudunk képzelni!

A gyerekek előbb-utóbb úgyis rájönnek a tényekre. Ettől még nem kell változtatnunk a családi hagyományokon. A gyerekek ugyanúgy odakészítik a csizmájukat, mi pedig ugyanúgy beletesszük majd az ajándékokat. Folytathatjuk a rituálét, csak minden kicsit játékosabb lesz, mintha összekacsintanánk a gyerekekkel: „tudom, hogy tudod, hogy tudom”. Fontos, hogy belemenjünk a játékba, de teljes odaadással, szívvel-lélekkel. Ne lógjon ki a farmer a Mikulásruha alól, és ne rágózzon a krampusz!

A gyerekek „csupán” megkapják az ajándékot, mi, felnőttek azonban már az ajándékozás örömét is ismerjük. Idővel a kicsik is megtanulják ezt. Nem kell drága ajándékokkal traktálni a gyerekeket! Az életkoruknak megfelelő, egyszerűbb, olcsóbb dolgokkal is hatalmas örömet szerezhetünk nekik. Az viszont számíthat, hogy az ajándék milyen méretű – felnőttként, ugye, nagyon tudunk örülni egy pici gyémántgyűrűnek, de nekik a „hatalmasság” is fontos lehet! A mennyiség kevésbé: ne halmozzuk el a gyerekeket, ha túl sok mindent kapnak egyszerre, az akár szorongást is kelthet bennük, nem képesek átlátni, befogadni az ajándékok tömegét.

Lássuk be, nekünk, felnőtteknek is szükségünk van azokra a meseszerű mozzanatokra, amelyek segítségével olykor elrugaszkodhatunk a valóságtól és megtapasztalhatjuk a rituálékban a család összetartó erejét. Erre valók az ünnepek, a fények, a különleges ízek, az illatok, az ajándékozás öröme. A decemberi ünnepek számos szimbólum köré épülnek, amelyek számunkra is azt az üzenetet hordozzák, hogy érdemes törekedni a saját korlátaink, félelmeink meghaladására, és feloldódni az elfogadásban, a szeretetben.

Boldog, szeretetteljes karácsonyt kívánok!

Üdvözlettel:

Kránicz Ágnes
Klinikai szakpszichológus
+36-30-8-631-638

Várjuk olvasóink további kérdéseit a szerkeszto(at)patikatukor(dot)hu címre!

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Pirula Trend