Gyógynövény lexikon

A B C D E F G H I J K L M N O Ö P Q R S T TY U Ü V W Z
Medveszőlő

A medveszőlő vagy orvosi medveszőlő (Arctostaphylos uva-ursi) a hangafélék családjába tartozó növényfaj.

Jellemzői

A medveszőlő kúszó, szétterülő, a szárcsomóknál legyökerező szárú félcserje. Bőrnemű levelei visszás tojásdad alakúak, örökzöldek. Fürtökbe csoportosuló virágainak borsó alakú pártája a csarabéra hasonlít. A piros áfonyára emlékeztető élénkpiros csonthéjas bogyótermésében 5 mag található.

Gyógyhatása

Húgyúti megbetegedések, nőgyógyászati problémák, magas vérnyomás, pangásos szívelégtelenség, sebgyógyítás, hasmenés. A levéltea C-vitamint tartalmaz, a veseutak fertőtlenítésére, vese- és epekő ellen alkalmazható. Vizelethajtó hatása révén csökkenti az elő menstruációs panaszokat, a magas vérnyomásban szenvedők részére is ajánlott, és a pangásos szívelégtelenségnél is ez a hatása érvényesül. Összehúzó és kötő hatása révén hasmenés ellen is alkalmazzák. Herpesz ellenes kenőcsök és hüvelyi fertőzések elleni kenőcsök alkotórésze. Sebkezelésre is alkalmazható, a kimosott sebre medveszőlőlevél-főzetbe áztatott borogatással.

Medveszőlő ellenjavallat

A medveszőlő ellenjavallt terhes és szoptató nők, illetve 12 évnél fiatalabb gyermekek számára, mivel kinonokat és nagy mennyiségű tannint tartalmaz. A tannin túlzott mennyisége, (még a terápiás adagok esetén is) némelyeknél émelygést és hányingert okozhat. Az előírások szerint a kezelés nem tarthat tovább egy hétnél, és évente legfeljebb 5 kúrát szabad tartani. A hosszan tartó használat kezdeti tünete székrekedés, majd májkárosodás is kialakulhat. Az összetevők közül a hidrokinon-származékok leukémiát (fehérvérűséget) is okozhatnak.