Gyógynövény lexikon

A B C D E F G H I J K L M N O Ö P Q R S T TY U Ü V W Z
Kukorica

A kukorica vagy népies nevein tengeri, törökbúza, málé (Zea mays) a perjefélék családjába tartozó, lágy szárú, egylaki, váltivarú, egynyári növény. Két méter magasra is megnő, csöves szemtermést hoz.

Amerikában őshonos, Európába a gyarmatosítással került. Onnan a 16. században a spanyol, portugál kereskedők vitték, terjesztették el Ázsiába, Afrikába. A hollandok, angolok kezdték termeszteni később Ausztráliában. Ma a legnagyobb területen termesztett szántóföldi növényünk.

Felhasználása

A kukoricát elsősorban emberi táplálékként és állatok takarmányozására használjuk. A kukorica bibéje belsőleg elsősorban húgyúti problémákra - hólyaghurut, húgyúti gyulladások, vese eredetű folyadék-visszatartás, vesekő - javasolt. Köszvényre is ajánlott. A kukorica hajszálgyökereit hatásosnak tartják koszorúér-problémák esetén, de ma már ritkán alkalmazzák. Az el nem szappanosítható zsíranyagot ínygyulladás kezelésére tanácsolják. A kozmetikában a kukoricát bőrnyugtató, revitalizáló-, hidratáló-és ránctalanítószerként tartják számon.

Gyógyhatása

Cukorbaj, hólyagbántalmak, vizelési nehézségek ellenszere. A kukoricabajusz magában vagy keverékekben húgyutak bántalmai ellen, vesekő és homok esetén, cukorbaj ellen hatásos. Fogyasztó teákhoz is alkalmazzák. A csírájából előállított olaj étkezési célokra alkalmas. A magjából előállított keményítő púderek, hintőporok alkotórésze.