Gyógynövény lexikon

A B C D E F G H I J K L M N O Ö P Q R S T TY U Ü V W Z
Eperfalevél

Az eperfa (a Dunántúlon szederfa), latinul Morus, egyfelől az eperfafélék családjának Moreae nemzetségcsoportjába tartozó növénynemzetség, melybe mintegy 100 faj tartozik, másfelől két, e nemzetségbe tartozó, Magyarországon is gyakori fafaj hétköznapi elnevezése. Mindkét faj Európa legnagyobb részén elterjedt. A fehér eperfa (Morus alba) Kínából, a fekete eperfa (Morus nigra) feltehetően Közép-Ázsiából származik. Régebben mindkettő az egész országban, majd minden parasztháznál megtalálható volt, manapság (különösen városi környezetben, hulló termése miatt) kevésbé népszerű. Termése a faeper vagy eper. Az eperfát egyes vidékeken szederfaként ismerik, gyümölcsét pedig szedernek mondják.

Termesztése

A fekete eper nagy gyümölcsű változatai a fehér eperfa magcsemetéire olthatók, vagy zöld hajtásaik dugványozva és megfelelő körülmények között tartva, gyökereztethetők. A M. a. pendula a fehér eper magcsemetéjére, magas törzsbe oltva szaporítható.

A talajokban nem válogatós, a téli hideget jól bírja, de nem kedveli a hideg, nedves talajokat.

Felhasználása

Nyersen fogyasztható, bár a leszedett gyümölcsöt néhány órán belül fel kell használni, mert hamar elveszíti friss zamatát. Befőttként, vagy mélyhűtve tárolható, gyümölcslevek, mártás, lekvár, szörp, a fehér eperfa termése pálinka és aszalványkészítésre, a fekete eperfáé gyümölcsborkészítésre is alkalmas.

Az eperfa fája igen kemény. Alig szegezhető. Sárga színe miatt hordók készítésére, (főleg pálinkához) szívesen alkalmazták.

Gyógyhatása

A friss levelet megszárítva natúr teaként vagy teakeverékekbe használhatjuk. Cukorbajban (diabetes) szenvedőknek ajánlott.