Gyógynövény lexikon

A B C D E F G H I J K L M N O Ö P Q R S T TY U Ü V W Z
Csalán

A nagy csalán (Urtica dioica) az egyik legismertebb gyom- és gyógynövény. A „csalán” (csolyán) elnevezést valójában több faj gyűjtőneveként használjuk. Ezek azonban az ajakos virágú árvacsalánoktól virágszerkezetükben alapvetően különböznek.

Elterjedése

Egész Európában elterjedt, Magyarországon mindenütt közönséges. Üde, nedves erdők, vágások, szurdokerdők, gyomtársulások, mocsarak. Talajigénye nitrogéngazdag, ideális számára például az ültetett akácos.



Jellemzői

Magas termetű (kb. 50–150 cm magas), csalánszőrökkel borított, szögletes hajtású, indás évelő növény. Minden szervén megtalálható csalánszőrök, érintése fájdalmas, égető, viszkető érzést okoz, apró kiütésekkel. Függőleges gyöktörzse szerteágazó gyökérben folytatódik, melyhez oldalra messze kúszó tarackokat is hajt. A levelek szíves-tojásdadok vagy lándzsásak, hosszan hegyesedők, durván fűrészes szélűek. A szár csoportosan nő, felálló vagy felemelkedő, üreges, négyszögletű.

A porzós virágok lecsüngő füzéreket, a termősek kis csomókat alkotnak. A növény kétlaki, a porzós és a termős virágok külön-külön egyedeken fejlődnek. Termése a makkocska, mely fénytelen szürke színű tojásdad és oldalról lapított alakú.

Szaporodása

Kúszó gyöktörzzsel és maggal. A bimbóban ívben meghajlott porzók kinyílásakor rugalmasan felpattannak, és kis felhőként szórják szét allergén pollenjét.

Gyógyhatása

Köszvény, magas vérnyomás, pangásos szívelégtelenség, szénanátha, menstruációs fájdalmak, skorbut, levele vér-, és vesetisztító, reuma, cukorbaj, hajhullás és aranyér esetében. Teája reuma, köszvény, cukorbaj, vízkór, csalánkiütés, hólyaghurut, magasvérnyomás, vértisztító, gyomor-, és bélhurut, vizelethajtó, általános erősítő.

Aranyeres bántalmak esetén ülőfürdőként, bőrkiütésekre borogatóként, hajhullás, korpaképződés, hajzsírosodás ellen. Torokgyulladás ellen gargarizálóként.

Csalán ellenjavallat: A csalántea nagy mennyiségben gyomorpanaszokat, bőrégést és vizeletpangást eredményez!