Ürömfű (fehér)

Gyógynövény lexikon

A B C D E F G H I J K L M N O Ö P Q R S T TY U Ü V W Z
Ürömfű (fehér)

A fehér üröm vagy abszintüröm (Artemisia absinthium) a fészkesvirágzatúak (Asterales) rendjébe és az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó növényfaj. Magyarországon már a középkorban is elterjedt fűszer- és gyógynövény. Magyar népi elnevezései a bárányüröm, hegyi üröm, patikai üröm, pusztai üröm, kálvinista tapló vagy mesétfű, de nem összetévesztendő a leggyakrabban szintén bárányürömnek nevezett Artemisia ponticával.

Jellemzői

Évelő növény. Az alsó részében elfásodó, felső részében elágazó, ezüstmolyhos szára másfél méternél magasabbra is megnő.

Előfordulása

Elterjedési területe Közép- és Dél-Európa, Kelet-Ázsia és Észak-Afrika. Bokros, napos, száraz helyeket kedveli, elsősorban dombvidékeken, utak mentén, kerítések mellett, emberi települések közelében vagy köves területeken fordul elő.

Felhasználása, gyógyhatása

A fehér ürmöt fűszer- és gyógynövényként is felhasználják: termesztése általánosan elterjedt. Legtöbbször a föld feletti virágos hajtását gyűjtik, ez (Absinthii herba) a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben is szerepel.

A természetben gyakoribb fekete ürömhöz hasonlóan fűszernövényként használatos. Íze, illata hasonlít a citroméra, fűszeres. A növény minden része illatos és keserű. Főként húsételek (például csülök) ízesítéséhez használják, de például fagylaltok fűszerezésére is alkalmas. Ürmösborok (vermut), keserű italok, likőrök egyik fűszere is.

A fehér ürmöt, mint a világ állítólag legkeserűbb növényét már az egyiptomiak és a görögök ismerték és gyógyításra használták. A Magyar Királyság területén a középkori kolostorkertekben megtalálható volt, a szerzetesek különböző elixíreket készítettek belőle.

Étvágygerjesztő hatása miatt gyógyteák alkotórészeként is használatos. A belőle nyert illóolaj görcsoldó, bélféregűző gyógyszerek egyik alapanyaga. Izgató szerként is használják és a váltóláz gyógyítására is alkalmazható. Külsőleg reuma elleni készítményekben használják. Gyomor- és bélfekélyben szenvedő betegeknél káros hatású. Nagyobb adagban mérgezés léphet fel, melynek tünetei: hányás, erős hasmenés, vizelet-visszatartás, eszméletvesztés, görcsök.

Az ánizs és az édeskömény mellett ez a növény az egyik fő összetevője az abszintnak, ami a 19. és 20. század fordulóján hatalmas divatnak örvendett, míg sok országban átlagosan 90 évre be nem tiltották epilepsziát, elmebajt és egyéb betegségeket okozó hatására hivatkozva, ám a modern tudomány ezen vádakat megalapozatlannak találta, és az Európai Unióban történt, 1988-as rehabilitációja utáni hamisítványok közt mára ismét megjelent eredeti formájában is.

A C- és B-vitaminon kívül tartalmaz még 0,2–0,9% illóolajat (tujon, tujol, pinén, fellandrén, kadinén), keserűanyagot (abszintin), cserzőanyagot és borostyánkősavat. Az abszintin felelős az üröm keserű ízéért: 1 gramm akár 70 liter vízben is észrevehető.