Hirdetés
Verekszik a gyerek! Szükséges az agresszió?

Verekszik a gyerek! Szükséges az agresszió?

Mi van akkor, ha a gyerek verekszik? Konfliktusok az iskolában és otthon a testvérekkel. Egy édesanya arra volt kíváncsi, hogy vajon normális-e ez a viselkedés? A pszichológus válaszol.

Hirdetés
Hirdetés

Kedves pszichológusnő!

Már néhány hónapja rágódom ezen a problémán, és elhatároztam, hogy szakember tanácsát kérem. Kilenc és fél éves fiam mostanában folyton verekszik, „rossz” gyerek. Misikének az iskolában mindenféle konfliktusa támad az osztálytársakkal, és itthon, ha idejében nem lépek közbe, a két évvel fiatalabb öccsét is üti-veri. Az élet velejárója lenne ez a harciasság, vagy sem? Szükséges-e az agresszió?

Köszönettel:

Dóra

Verekszik a gyerek! Szükséges az agresszió?

Kedves Dóra!

Hadd kezdjem a szakma nagy öregjeinél. Freud szerint az agressziót olyan ösztön diktálja, amely szükséges a létfenntartáshoz, ahhoz, hogy megvédjük magunkat, hogy képviselni tudjuk az érdekeinket. A kognitív (viselkedéskutató) irányzat szerint azonban az agresszió tanult dolog, amit az ember a neveltetése során sajátít el.

Akár így, akár úgy gondoljuk, az biztos, hogy az agressziót valamilyen frusztráció váltja ki, valamilyen külső vagy belső akadály. Gondoljunk csak bele, hogy mi magunk is milyen dühösen tudunk a kormányra csapni egy hosszú piros lámpánál, vagy hogy milyen ingerültek leszünk, ha a diéta alatt megkívánunk egy szelet tortát. Agresszióra valójában szükség van, hogy levezessük a feszültséget, vagy hogy megvédjük magunkat, csak a túlzásokat kell kerülni!

Az agresszió a gyerekeknél (is) a diszkomfortérzés tünete. A picik csipkednek vagy harapnak, az ovisok verekszenek vagy lerombolják egymás játékát, főleg a fiúk. A kislányoknak inkább a nyelve éles – ne feledjük, hogy a verbális agresszió is agresszió! Az iskolások már nyíltan harcolnak, verekszenek, lökdösődnek.

Érdemes odafigyelni ezekre a tünetekre, és ha több hónapon keresztül is fennállnak, akkor hasznos, ha gyerekpszichológushoz fordulunk. Jó, ha tudjuk, hogy a gyerek jelzései sokszor bizony családi problémákról árulkodnak. Talán nem könnyű ezzel szembesülni, de először nézzünk magunkba. A szülők hajlamosak azt gondolni például egy-egy veszekedésről, hogy „á, ezt a gyerek úgysem hallotta”! A gyerekek azonban nagyon sok mindent érzékelnek, olyasmit is, amit nem mondunk ki. Akkor már inkább legyen olykor tanúja egy-egy vitának, ami után azt is megtapasztalhatja, hogy az élet megy tovább, és a vihart békülés követi.

Mit tegyünk tehát, ha a gyermekünk agresszív? Helyeselnünk kellene? Azt azért nem. Az agresszió agressziót szül! Ha Misike megrugdosta Ricsikét, mondjuk el neki, hogy ez nem volt helyes. De arról is biztosítsuk őt, hogy ott vagyunk neki, odafigyelünk rá, meghallgatjuk a problémáját. Próbáljunk a helyzet mögé nézni: vajon mitől volt ennyire feszült? Mutassunk mi magunk is jó példát, és igyekezzünk megbeszélés útján, békésen rendezni a saját konfliktusainkat.

De nem akarok álszent lenni. Valljuk be, nem minden problémát lehet megbeszélés útján megoldani. Ismertem egy kisfiút, akinek a fejét mindennap ütögette egy osztálytársa, egyre durvábban. Végül nem igazán lehetett mást tenni, mint azt, hogy egyszer ő is visszaütött. A „zaklatás” meg is szűnt!

Agresszióra tehát szükség van a túléléshez. Ha teljesen hiányzik, az sem jó. Túl szelíd a gyerekünk? Túl „jó”? Egész nap eljátszik a sarokban, nincs vele probléma? Ne örüljünk ennek annyira! Ez lehet az agresszió elfojtása is, ami könnyen odáig fajulhat, hogy a meg nem élt, ki nem mondott feszültséget a gyermek saját maga ellen fordítja. Ennek jele lehet például a körömrágás, a gyakori fejfájás, esetleg a hasfájás.

Érdemes tudni, hogy az olyan jelenségek, mint a hazudozás vagy a lopás, az agresszió másodlagos tünetei lehetnek. Nem azért teszi el a gyerek a másik játékát, mert igazán kell neki, mert szegény. Nem valódi „nincs”-ből lop, hanem „érzelmi nincs”-ből. Tehát ez is egy üzenet, egy felkiáltójel, amit észre kell vennünk!

Nem arról van szó, hogy buzdítsuk agresszióra a gyerekünket, de biztassuk arra, hogy merje kifejezni az érzéseit! Ha például szeret rajzolni, rajzoljon! Ha sokáig csak feketével hajlandó rajzolni, ne ijedjünk meg, hadd rajzoljon feketével! A sport pedig igazán szocializált módja az agresszió levezetésének, a labda rugdosása, a szaladgálás, a játék közbeni kiabálás remekül levezeti a feszültséget.

Bízom benne, hogy sikerül kideríteni, mi okozza Misike feszültségét, és egy nyugodtabb időszak köszönt be az életükben.

Üdvözlettel:

Kránicz Ágnes
Klinikai szakpszichológus
+36-30-8-631-638

Várjuk olvasóink további kérdéseit a szerkeszto(at)patikatukor(dot)hu címre! Többi szakértőnktől itt kérhet tanácsot!

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Pirula Trend