Hirdetés
Nem az okozza a diszlexiát, amire eddig gondoltak

Nem az okozza a diszlexiát, amire eddig gondoltak

Egy új kutatás eredménye szerint nem az adatok feldolgozásával, hanem az adatokhoz való hozzáféréssel van gond.

2013.12.07
Hirdetés
Hirdetés

Becslések szerint világszerte minden tizedik ember diszlexiás, azaz összesen több mint 700 millióan küzdenek nap mint nap olvasási, szövegfeldolgozási (és közvetetten tanulási) nehézségekkel. A probléma kulcsát mindenképpen az agyi folyamatokban kell keresni, hiszen a diszlexiáért azoknak az agyi területeknek az eltérő működése tehető felelőssé, amelyek a beszélt nyelv hangjainak az írott nyelvvel való összekapcsolásában vesznek részt.

Nem az okozza a diszlexiát, amire eddig gondoltak

A szakemberek régóta kutatják, hogy vajon mi okozza a diszlexia kialakulását: az egyik népszerű elmélet szerint a diszlexiások agyában a beszédhangok reprezentációja torzul, míg egy másik teória értelmében a fonetikus reprezentáció ugyan megfelelően működik, de a beszédfeldolgozásért felelős többi agyterülethez nem jut el a szükséges információ. Éppen ezért a diszlexia szűrésére használt standard tesztek a mai napig mind a fonetikus reprezentáció, mind pedig a megfelelő információ-átadás meglétét vizsgálják.

Hogy kiderüljön, a két elképzelés közül melyik áll közelebb a valósághoz, egy kutatócsoport speciális képalkotó eljárással vizsgálta 45 felnőtt agyát, akik közül 23-an diszlexiások voltak, 22-en pedig nem. Az eljárás azokat az idegi működési mintákat vizsgálta, amelyekkel a résztvevők bizonyos beszédingerekre reagáltak: így a kutatók reális képet kaptak arról, hogy a résztvevők agya mekkora pontossággal képezi le a hangokat a nekik megfelelő fonetikus reprezentációkká. A szakemberek meglepődve tapasztalták, hogy a fonetikus reprezentációk mindkét csoportban teljesen épek voltak, vagyis nem valószínű, hogy a beszédhangok leképzésének torzulása okozza a diszlexiát.

A kutatók ezért egy újabb vizsgálatot végeztek, amelynek célja a diszlexiások és nem diszlexiások agyi kapcsolódásainak feltérképezése volt: azt figyelték, hogy a beszédfeldolgozásban résztvevő 13 agyterület milyen könnyen tud kapcsolódni a fonetikus reprezentációkhoz.

Az eredményekből egyértelműen kiderült, hogy ezekben a kapcsolatokban kell a probléma gyökerét keresni: a felvételek szerint a diszlexiások agyának bizonyos területei között komoly akadályokba ütközött a kapcsolódás. Ráadásul minél több akadályba ütközött a kapcsolódás, a diszlexiás résztvevők annál rosszabbul teljesítettek az olvasási, betűzési és egyéb teszteken. Az eredményekről a Science legfrissebb számában jelent meg tanulmány.

A kutatók szerint ebből arra lehet következtetni, hogy nem a reprezentációk minősége, hanem az azokhoz történő kapcsolódási nehézségek tehetők felelőssé a diszlexiáért. A szakemberek abban bíznak, hogy mostani eredményeik segítségével célzottabb, az agyterületek kapcsolódásait elősegítő módszerek kidolgozásával lehet a jövőben könnyebbé tenni a diszlexiások hétköznapjait.

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Pirula Trend