Hirdetés
Miért tanul nehezen a gyerek?

Miért tanul nehezen a gyerek?

Az iskolában nem mindenki veszi ugyanolyan jól az akadályokat. Ha tanulási nehézségek lépnek fel, azokkal nem szabad egyedül hagyni a gyerekeket. Hogy milyen jelekre kell felfigyelnünk, és hogyan segíthetünk a kicsiknek, arról Csonkáné Polgárdi Veronikával, a Pomázi Nevelési Tanácsadó munkatársával beszélgettünk.

Hirdetés
Hirdetés

Hogy a kicsinek később gondjai lehetnek a tanulással, arra valójában már az óvodás időszakban utalhatnak jelek. Elsőre talán nem is gondolnánk, mi minden összefügg a későbbi iskolai teljesítménnyel, a mozgástól kezdve a hallásig. Melyek lehetnek a gyanús jelek?

Fontos területek

Észlelés. A világ érzékelése az alap. Hallja-e és meg tudja-e különböztetni egymástól a csemeténk a beszédhangokat? Vissza is tudja-e adni őket a hallott sorrendben? Pontosan szavalja-e az óvodai versikéket, mondókákat, vagy egy-egy szót viccesen félreértve jegyez meg? Észleli-e a különbséget a zöngés vagy zöngétlen, a rövid vagy hosszú hangok között?

A vizuális ingerek közül ki tudja-e választani, mi az, ami lényeges? Ki tud-e emelni különböző formákat a háttérből? Hogyan képes részekre bontani vagy éppen összeilleszteni a látott formákat? Megkülönbözteti-e a részeket az egésztől? Meglátja-e az apró részleteket, amelyek megkülönböztetik egymástól a hasonló dolgokat?

Jó-e a térérzékelése? Először is: megfelelően tájékozódik-e a saját testén? Meg tudja-e mutatni, például, a bal fülét? Ismeri-e, megnevezi-e a testrészeit, el tudja-e mondani, melyik mire való?

Ami a teret illeti: tud-e viszonyítani, tudja-e, például, mit jelent valami alatt, fölött, mellett lenni? Sík lapon is meg tudja-e különböztetni a jobb és bal irányt, vagy azonosnak érzékeli az erre vagy arra forduló figurákat (mint majd a b és a d betűt)?

Képes-e tagolni az időt? Ismeri-e a napszakokat, az évszakokat, ezek sorrendjét és jellemzőit? El tudja-e mesélni, melyikhez milyen tevékenység köthető?

Mozgásfejlődés. Az, hogy mennyire harmonikus a kicsi mozgása, utalhat az idegrendszeri fejlettség fokára. Vannak-e egyensúlyproblémái a gyereknek? Tud-e fél lábon szökdécselni, kellően rugalmas-e, ha páros lábon ugrál, vagy mindig teli talppal érkezik a talajra? Mászás közben összehangolja-e a kéz és a láb munkáját? Szépen váltja-e a lábát lépcsőn való közlekedéskor? Biztonságban érzi-e magát mozgás közben, vagy esetleg fél a mélységtől, a magasságtól? Nem szereti a mászókákat, kerüli a mozgásos helyzeteket? Vagy éppen fordítva: leállíthatatlan, folyton izeg-mozog, nem méri fel reálisan a veszélyhelyzeteket?

Miért tanul nehezen a gyerek?

Finommotorika. Hogyan dolgozik a kicsi a kezével? Mikor kezd rajzolni? (Ha csak az óvoda utolsó évében, az jelzésértékű lehet.) Az ábrázolás színvonala hasonlít-e a kortársakéhoz? Szívesen részt vesz-e a gyermek a manuális tevékenységekben (például a gyurmázásban), vagy kifejezetten kerüli ezeket?

Beszédfejlettség. Mint szakértőnk mondja, az iskolakezdésig rendben kell, hogy legyenek a beszéd alaki és tartalmi kritériumai. Ez azt jelenti, hogy ha korábban voltak is hangképzési hibák (ilyen például a pöszeség), azokat logopédus segítségével lehet és kell is korrigálni, mire a kicsi elkezdi az első osztályt. Ami a tartalmat illeti: a gyermek jó esetben ilyenkor már pontosan érti, amit mondanak neki, és hosszabb mondatokban is ki tudja fejezni saját magát. Helyesen ragoz, megfelelő szókinccsel rendelkezik. Legyen gyanús, ha a kisgyermek túl sokszor kérdez vissza, ha látszólag „nem figyel oda”, amikor kérdezik, ha nem követ tartósan egy mesét, ha „elfelejti”, mi hangzott el egy perccel korábban, ha rövid mondatokban, vagy csupán szavakban beszél és keresi a megfelelő kifejezést. Ilyen esetekben valójában a beszédfeldolgozás, illetve a megértés szenved zavart, ami később a tanulás több területén is problémát okozhat.

Gondolkodás. Felfedezi-e a gyermek a megfelelő összefüggéseket a történések között, tudja, hogy mi miből következik? Ki tudja-e emelni a lényeget, például hogy mi történik a képen? Az egyes élethelyzetekben korának megfelelően feltalálja-e magát vagy önállótlan?

Figyelem. Odafigyel-e eléggé a kicsi arra, amit mondunk neki? Képes-e végig figyelemmel követni egy mesét? Tartósan benne tud-e maradni egy helyzetben, például befejezi-e az elkezdett kirakót? Ha az óvó néni odahívja, hogy vegyen részt egy csoportjátékban, azt érdeklődéssel végigcsinálja-e?

Emlékezet. Az emlékezet fejlettsége szorosan összefügg az észlelés szintjével és a  beszédfunkcióval. Meg tudja-e jegyezni a gyermek a tanító néni közléseit, utasításait? Képes lesz-e tárolni a rövid távú memóriájában, hogy például melyik számot melyikkel kell összeadni? Emlékszik-e a mese tartalmára, a látott képekre? Könnyen tanul-e verset? A hosszú távú memória jó működése az ismeretek elsajátításában, információk bevésésében és megfelelő felidézésében lesz fontos.

Hová fordulhatunk?

Ahogyan Csonkáné Polgárdi Veronika fogalmaz, a kicsikre nem sütik rá azonnal a tanulási nehézség bélyegét. Az első jelek észlelésekor csupán veszélyeztetettségről beszélnek. Ha az óvó néni, a tanító néni vagy a szülő felfigyel a fenti területeken észlelhető eltérésekre, és a gyerek szakértő kezekbe kerül, akkor megelőzhető, hogy komolyabb probléma alakuljon ki.

Mit is jelentenek ebben az esetben a „szakértő kezek”? Maga az óvoda vagy iskola is foglalkoztathat megfelelő szakembert, de külső nevelési tanácsadóhoz is fordulhatunk, amely az alapellátás részeként ingyenes. A nevelési tanácsadóban olyan gyógypedagógusok, pszichológusok, fejlesztő pedagógusok vagy tanítók dolgoznak, akik pedagógus szakvizsgával is rendelkeznek.

Miért tanul nehezen a gyerek?

Ha indokoltnak látja, a gyermek tanítója is javasolhatja a szülőknek, hogy vigyék el a kicsit a nevelési tanácsadóba, de a szülő magától is dönthet így. Ráadásul a szakemberekhez nem csupán tanulási nehézségekkel lehet fordulni, hanem bármilyen más problémával is, amely nehézséget jelenthet a gyermek életében, legyen szó egy kistestvér érkezéséről, viselkedésbeli változásról vagy valamilyen családi válságról. Fontos tudni, hogy ha a szülő ebből a folyamatból ki szeretné hagyni az iskolát, azt is megteheti: a nevelési tanácsadó munkatársainak titoktartási kötelezettségük van, tehát a családi magánügyek nem fognak eljutni az iskolába.

Hogyan segítenek?

A szakember szakvéleményt készíthet, és fejlesztő foglalkozást javasol, ami vagy a nevelési tanácsadóban, vagy a gyermek intézményében valósulhat meg. Egy diszlexia-veszélyeztetett kisgyerekkel például sok nyelvi játékot kell játszani, hetente több órában. A cél az, hogy ezáltal fejlődjön a beszédészlelése, követni tudja a hangok egymásutániságát, így nem hibásan tanulja meg a betűket és jól írja majd le a szavakat. Mint szakértőnk mondja, ez nem korrepetálás, hiszen nem a tanultak megerősítéséről van szó, hanem az alapképességek fejlesztéséről!

Az a leghatékonyabb, ha – indokolt esetben – egyszerre több szakember is foglalkozik a kicsivel, például logopédus és pszichológus, vagy gyógypedagógus és mozgásfejlesztő szakember.

Egyes foglalkozások csoportban zajlanak, míg mások egyéni órán: ez leginkább attól függ, hogy kinek melyik forma szolgálja leginkább a fejlődését.

Ezek a gyerekek a hagyományos tanórán is speciális figyelmet, türelmet, vagy éppen több időt, visszajelzést és dicséretet igényelnek, ami persze nem könnyű feladat elé állítja a – többnyire egyébként is leterhelt – pedagógust.

A tanító személye nagyon fontos. Legyen energiája külön figyelmet szentelni a tanulási nehézséggel küzdő gyermeknek, de ne hanyagolja el a többieket sem. Mentse fel őt bizonyos feladatok alól: ha szükséges, adjon egyszerűbbet, kisebb rőfeszítéssel megoldhatót, vagy engedje meg a segédeszköz használatát. Könnyítsen a helyzetén, de ne hagyja, hogy a gyerek minden feladatnál széttárja a karját: „Én ezt úgysem tudom megcsinálni!” A pedagógus tapintatán és szakmai hozzáértésén múlik, hogy az egyéni bánásmódot a többiek ne egyszerű kivételezésnek éljék meg. A pedagógus helyzete tehát egyáltalán nem könnyű…

Meddig tart?

Ha óvodás vagy kisiskolás korban felmerül a veszélyeztetettség, és a gyerek jó szakemberhez kerül, van esély rá, hogy egy-két év alatt behozza lemaradását. Esetleg kiderül: csupán a korábbi ingerszegény környezet felelős a lassúbb fejlődésért. A szülőnek azt is érdemes átgondolnia: vajon egy másik intézményben jobban teljesítene-e a gyereke?

Ha még harmadikos-negyedikes korában is fennállnak a problémák, az már valódi tanulási nehézség, amin sokat lehet javítani, de számítsunk arra, hogy az adott területen valószínűleg fennmarad a hátrány, még akkor is, ha időközben változik a jellege. Így a fejlesztés akár egy teljes általános iskolás időszak alatt indokolt lehet.

Együtt élni vele

Mint Csonkáné Polgárdi Veronika hangsúlyozza, a tanulási nehézség nem feltétlenül intelligencia kérdése. Inkább az a jellemző, hogy a szóban orgó gyerekek képességei nagyon eltérőek az egyes területeken. Ezt figyelembe véve kell őket támogatni és biztatni. Lehet, hogy valaki olvasási problémával küzd, de nagyon jól számol, vagy szépen mond verset. Előfordulhat, hogy minden tantárgyból nehézségei vannak, de még akkor is rengeteg értéket tud felmutatni, például kreatív vagy jó szervező, esetleg ő a legügyesebb az osztályterem kidekorálásában. Találjuk meg azt a területet, amelyben jó, amelyben ki tud teljesedni, amelyben sikerélményre tehet szert. A legfontosabb pedig az, hogy szeressük, minden körülmények között.

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Pirula Trend