Hirdetés
Még pár hét és vakáció! Hurrá! Hurrá?

Még pár hét és vakáció! Hurrá! Hurrá?

Mi, felnőttek (szülők) némi szentimentalizmussal várjuk a nyári iskolai szünetet, hiszen régen ezek a hetek voltak az év legszebbjei. Aztán belegondolunk, hogy mit is fogunk csinálni a gyerekkel két hónapon keresztül, hiszen nekünk dolgoznunk kell, ezért már tavasszal elkezdjük szervezni a gyerek nyári programjait. Ekkor jön a kézenfekvő ötlet: menjen táborba! Igen ám, de nem kicsi még hozzá? És mi lesz vele, ha nem vigyázunk rá? Egyáltalán el tud aludni nélkülünk?

Hirdetés
Hirdetés

Az iskolai nyári szünet az idén június 16-án kezdődik és augusztus 31-éig tart, tehát kb. 11 hétig maradnak a gyerekek a pedagógusok felügyelete nélkül. Az óvodákban és bölcsődékben ennél rövidebb a vakáció (amit hivatalosan nem nyári szünetnek, hanem zárva tartásnak hívnak), általában 5 hetet kapnak a lurkók az otthoni pihenésre, de a legkisebbeket – ha nincs más megoldás – ebben az időszakban is be lehet vinni az ügyeletes intézményekbe. Az iskolások felügyeletét a helyi önkormányzatoknál lehet kérvényezni, a napközbeni ellátás és az étkezés biztosítása a helyhatóságok feladata, ha a szülőnek nincs más lehetősége megoldani.

Miért is van nyári szünet?

A vakációra, ahogy a felnőttnek a szabadságra, minden gyereknek szüksége van. Ilyenkor pihenik ki az egész éves „hajtás” fáradalmait, regenerálódhatnak, tovább maradhatnak fent este, akkor kelhetnek reggel amikor szeretnének, sőt olykor-olykor még unatkozhatnak is egy kicsit. Mindenképpen lennie kell a szünidőben néhány olyan hétnek, amikor nincs előírt tennivaló, nem kell kötelező olvasmányt olvasni, házi feladatot írni és nincs tábor sem. Ez az időszak alkalmas arra, hogy többet legyen együtt a család, hogy a testvérek több időt tölthessenek együtt, s bár felejthetetlenek a családi nyaralások, az otthoni együttlét, a családi fészek melege is feltölti a csemetéket.

Amerikai találmány a vakáció

A nyári szünetet az 1800-as évek végén „találták ki” Amerikában, előtte a városi gyerekek 260 napot jártak iskolába. A parasztgyerekek tavasszal és ősszel kaptak „vakációt”, akkor kellett vetniük, illetve aratniuk. Az egyre nagyobb, zsúfolt városokban azonban kibírhatatlan lett a hőség, ezért 60 nap szünetet rendeltek el. Ezt a vidéki iskolák is átvették, ma pedig már nem is nagyon szeretnének változtatni rajta, hiszen az egyik legjobban jövedelmező iparág a szünidő.

Kicsik, nagyok, kamaszok

A bölcsődés, óvodás korosztálynál az intézmény zárva tartása alatt kell megoldani a felügyeletet, náluk a legkézenfekvőbb és talán legjobb megoldás, ha a nagyszülők segítenek be. Így a kicsik családi körben lehetnek, nem kell idegenekhez alkalmazkodniuk. Mivel a legtöbben még alszanak napközben, némelyiküknek fizikailag is megerőltető lenne egy olyan tábor, ahol nem pihenhetnek. Számukra nem is nagyon szerveznek ottalvós táborokat, de 5-6 éves kor körül egy napközis tábor már jó móka lehet. „A Funside Egyesület eleinte 7 éves kortól szervezett napközis táborokat, de egyre nagyobb lett az igény, hogy a fiatalabbakat is fogadjuk. Ma már 5-12 éveseknek ajánljuk az ilyen táborokat, az ötévesek már könnyedén integrálhatóak, de a felső korhatárt azért kellett meghúznunk, mert az ennél idősebb gyerekeknek annyira magas az ingerküszöbe, hogy ilyen keretek között már nem tudjuk lekötni őket. Nekik inkább az ottalvós táborainkat ajánljuk” - mondta el Kittka András, Funside Egyesület elnöke.

Még pár hét és vakáció! Hurrá! Hurrá?

A 7-13 éves kisiskolás korosztályban nagy különbségek mutatkoznak, minden gyerek más és más, míg az egyik szívesen alszik a szülőktől távol, addig a másik inkább még maradna otthon éjszakára. Ha bizonytalan a csemete, esetleg a szülő nem érzi még késznek egy ilyen kalandra, valószínűleg nem érdemes erőltetni. Jobbnál jobb napközis táborok közül válogathatnak, onnan minden este haza lehet menni, és a megszokott közegben pihenni. Általánosságban 9-10 éves kor körül tudnak a gyerekek annyira függetlenedni, hogy egy ottalvós tábor ne okozzon semmiféle nehézséget. „Ha Nyugat-Európa felé tekintünk, azt látjuk, hogy hamarabb engedik el a gyerekeket táborozni. Amerikában például nem ritka, hogy 8 hétre is elküldik a csemetéket, de a mi kultúránkban nem ez a szokás. Mi is azt tapasztaljuk, hogy személyiségfüggő, melyik gyerek mikor érik meg a táborozásra, de 7-8 éves korban már nyugodtan meg lehet próbálkozni vele, főleg, ha már befejezte az első osztályt, és hozzászokott kicsit az önállósághoz”, fejtette ki Kittka András.

A nagyobb gyerekek nyári felügyelte kisebb problémát szokott okozni, a kamaszok már el tudják dönteni, melyik az az egy-két tábor vagy utazás, ahova szívesen elmennének – ennél többet egy átlag család pénztárcája úgysem bír el. A fennmaradó hetekben nagyszerűen megvannak otthon vagy a barátoknál, napközben tudnak gondoskodni magukról. „Mi több korosztályt is fogadunk, életkor szerint „szortírozzuk” a gyerekeket, és az a tapasztalat, hogy már az első-második este mindenki barátra talál. Ha testvérpár érkezik hozzánk, ők is az egykorú társai közé kerülnek, így a nagyobbaknak biztosan nem kell a vakációjuk alatt vigyázniuk a kisebb tesókra”, hangsúlyozta Kittka András.

Tippek, trükkök táborozóknak (és szüleiknek)

Véd- és dacszövetség: Ha az ottalvós tábor mellett döntöttünk, nagy segítség lehet a gyereknek, ha nem egyedül megy. Akár utazhat a testvérével, unokatestvérével, barátjával, aki enyhítheti a honvágyát, ha éppen elviselhetetlennek tűnik.

Bízzunk az ismerősökben! A gyermek iskolájában lévő pedagógusok biztosan szerveznek táborokat, érdemes ezek közül választani, hiszen a gyerek is ismerős pedagógussal, megszokott arcokkal tölti majd a hetet. Ezen táborok ára a legtöbbször kedvezőbb is. Ha az internetről választunk tábort, olvassunk fórumokat, kérdezzünk meg olyat, aki volt már, hogy jók-e a tapasztalatai.

Válasszunk együtt! A szülő soha ne egyedül döntse el, hova küldi a gyereket. Ha talál is egy-egy jó programot, mindenképpen meg kell beszélni a gyerekkel, szeretne-e menni. A mozogni vágyó gyereknek nem biztos, hogy jó választás a programozó tábor.

Minden részlet fontos! A tábor előtt meg kell beszélni a gyerekkel, hogy hány napot alszik ott, kik utaznak vele, kit ismerhet, mire számíthat. Beszélhetünk róla, hogy hol alszik majd (pl. sátorban vagy négyágyas szobában), mikor étkeznek, melyik nap milyen program várja őket. Tudnia kell, a szülő pontosan hánykor hívja majd telefonon, az állandó telefonálgatással felesleges megzavarni a tábor életét, és kizökkenteni a gyereket.

Ne féltsük! Legalábbis nem szabad mutatni, ha aggódik  a szülő, nehogy elbizonytalanítsa a gyereket. A tábor előtt nem kell sóhajtozni, hogy „Jaj, mi lesz veled?!” vagy „Jaj, hogy fogsz hiányozni!”. Érdemes inkább pozitív mondatokkal megerősíteni, pl. „De jó lesz neked, mennyi kaland vár most rád!”.

Hazahozzam idő előtt? Nagyon nehéz kérdés, hogy szabad-e elhozni, ha nem érzi jól magát: ha panaszkodik, érdemes beszélni a nevelővel, hogy ő hogy látja a helyzetet, talán csak múló rosszkedvről van szó. Ha azonban valóban szenved a gyerek a távolléttől, inkább menjen haza, nehogy rossz élményei maradjanak a táborozásról.

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Pirula Trend